Nem ismételget mást, mint az itt benyilatkozó fórumozók véleményét, miszerint "én is játszom, oszt mégse ölök senkit". Ez nevetséges. Ez nem tudomány, hanem a saját napi betevõ erõszakját féltõ felnõtt hõbörgése. Ez csak annyit bizonyít be, hogy szeretjük az erõszakot. Mert miért is zavaró tulajdonképpen, hogy a vér zöld piros helyett? Talán mert valóban vérnek akarjuk látni? A Mónikasó betiltása ellen is lenne, aki tiltakozna, hiszen azért készül, mert piac van rá. A piros vérre is. Bár a szöveg többnek szeretné mutatni magát, valójában egyetlen olyan tanulmányt, de még csak gyenge érvet sem hoz fel, ami az ellenkezõ oldal igazát bizonyítaná.
Pedig a tények azok tények. Az a kérdés, hogy az erõszakos filmek és játékok az erõszakos viselkedést elõsegítik, tudományosan kutatható, és a cikkben felidézett tanulmányok (van, amelyik 33 évet fog át!!!) szerint egyértelmû a válasz. Továbbmegyek: én még nem láttam olyan tudományos tanulmányt, ami az ellenkezõjét állítaná. A vitatott cikk nem is állít semmi újat. Ha elolvasnátok, látnátok, hogy ez egy review: csak összefoglalja a pszichológia területén az utóbbi ötven évben elvégzett kutatásokat, amelyek egyértelmûen mutatják, hogy a médiában tapasztalt erõszak káros. A cikk annyit állít, hogy a kérdés el van döntve, az erõszak erõszakot szül, a probléma létezik, és most már annak az ideje van itt, hogy felmérjük, mekkora károkat is okoz valójában, és hogy mit lehet és kell tenni ellene, egyáltalán kell-e tenni valamit.
Fontos, hogy itt nem CSAK a videójátékokról van szó, hanem az erõszakos médiáról általában, szóval inkább örüljetek az ilyen tanulmányoknak, amelyek a döntéshozók figyelmét nem kizárólag a játékok ellen hangolja. Ami inkább generációs probléma: a jelenlegi döntéshozók generációja élvezte a Rambót, értik a tévét és a belõle folyó erõszakot is, viszont nem értik a videójátékokat. Úgy érzik, az interaktivitás veszélyes. A tényekkel való vitatkozás helyett inkább azért kellene küzdenetek, hogy összekapcsoljátok a kérdést a tévével. Mert ugyanarról van szó.
Az "erõszak erõszakot szül" tény volta azonban nem jelenti azonnal, hogy minden filmet/videójátékot be kell tiltani. Ami itt valódi, mélyebb kérdés, hogy be kell-e tiltani az erõszakra nevelést. Az élet gyakran erõszakos, és történelmi idõkben még inkább az volt. Az emberi társadalmakban mindig is jelen volt a gyerekek oktatásában az erõszak, mert az a gyerek, aki megtanult odaütni, vagy nem érte bénító meglepetésként egy haláleset, sikeresebb volt. Magyar népmeséket végigolvasva a legtöbbõl szaftos horrorfilmet lehetne csinálni. Tudni akarunk az erõszakról, vágyunk is az erõszakra, mert õsidõkben a túlélésünk múlt rajta. Genetikailag rá vagyunk hangolva: aki látott már kétévest direkt rettegni a sötétben, tudja, mirõl van szó. Szerintem egy megfelelõ szintû erõszakra oktatás nem árt a gyereknek: járjon el karatézni például. Szokja meg, hogy esetleg valaki egyszer megüti. A videójátékok sem baj, hogy kicsit erõszakosabbá teszik a gyereket, amíg azok nem az ölésre és annak technikájára koncentrálnak, hanem a gyõzelem tényére például. Az összes emberi alaptörténet tele van halállal. Azt a szemforgató hozzáállást kellene megtámadni, hogy az erõszak alapból rossz, gonosz dolog.
A törvényhozók persze jogosan aggódnak. Ami az õ problémájuk, hogy a civilizációs együttélés szintje ma olyan magas, hogy az emberi genetikában beállított kívánt erõszak szintje már rontja az együtt élésre való képességeinket. (Sok minden mással van még így, például az idegenekkel szembeni elõítéletekkel.) Zsúfolt világban az agresszió szintje is nõ, és nehezíti a rend fenntartását. Nem tudni, hogy a világ fokozódó agresszivitása végül okoz-e robbanást, vagy sem, illetve hogy ezt le lehet-e fogni az erõszakos példák eszkalációjának központi, törvényi szabályozásával.
Bizonyos játékokat betiltanék, másokat nem. Pl. a GTA szerintem rendkívül káros (és a Keresztapa sorozat is). Erõszakkal célt érõ pozitív hõsöket kreálni valóban rombolja a gyerekek morálját.