Egyrészrõl jogos a tanulmány eredménye, másrészrõl nem.
Vegyünk egy 6-8 éves gyereket aki megkapja az elsõ konzolját/gépét. Ha megtalálja benne azt a valamit, ami vonza akkor igen, "függõvé" válhat tõle és igen erõszakosabbá teszi.
Miért? Mert alapvetõen belénk nevelnek egy egészséges határvonalat.
Ez egy játékban, kötelezõ átlépni... fejlövések, sportkocsis száguldozások, menõ poligon cicák, dübörgõ zene és MINDENNEK !TE! vagy a közepén.
Félistenként tehetsz meg már szinte bármi 1-1 játékban.
Jómagam ezt "mások álmában történõ virtuális utazásnak hívom"... tulajdonképpen ez maga a konzol/számítógépes játék.
És az életben mit tehetsz? Szart se. Már akkor megbüntetnek 10 ezerre, ha a piroson mész át a zebrán.
Az életben a legtöbb gamer egy senki, egy nulla... igen, én is, te is, nagyon sokan. Attól, hogy néhány gamer "kiemelkedik", teszteket irogat, fejlesztõ csapatban vesz részt attól még nem sokkal több, mint az átlag.
Na ezért szeretünk játszani. Lehet tagadni, de ha mélyen magatokba néztek a válasz egyértelmû: szabadság, szinte szabályok nélkül.
A pattanásos Tibike a WoW-ban lvl60-as mindenható úr, talán a klán feje... a való életben, meg 3 napja u.a. az alsógagyát hordja, a /dance parancs az egyetlen szexuális öröme és pizzán él
Tagadhatjátok... mondhatjátok, hogy ilyen nincs, de ideje kimondani az igazságot, hogy igen, van ilyen, nem is kevés.
Az erõszakos játékok, igenis ledöntik a határvonalakat!
Persze, hogy ettõl még nem lesz senkibõl gyilkos... de egy kiélezett helyzetben, amikor lehet, hogy szép szóval is megoldható a helyzet, a legtöbben kirobbannak és azt hiszik valaki beütötte a konzolba az IDDQD-t és átlépik a határokat.
A játék antiszociálissá tesz?
Igen, jó eséllyel. Persze a legtöbben tagadják, hiszen naponta akár több tíz emberrel leveleznek/chatelnek/kalandoznak, de a szobában akkor is egyedül vannak.
El kell fogadni egyelõre, hogy a real life a menõ, és sorba jönnek a tanulmányok, melyeket nem gamerek/függõk írtak és mindben arról olvasni, hogy ez egészségtelen, antiszociális, erõszakra késztet stb.
A legtöbb ilyen tanulmány, túlzó és szélsõségekben gondolkodik.
Tonnányi gamer van, akik az életben is komoly sikereket érnek el, lesznek valakik... és még több olyan van, akik gátlásossá válnak, a VR lesz az életük és mindig csak arra várnak, hogy a "becsatlakozzanak".
Egy korosabb gamer persze, már jóval hidegebb fejjel gondolkodik, de amíg kölyök/tini egy ilyen "függõ", addig könnyen fenáll a veszélye, hogy a jogsi kézhez vétele után apa kocsijával NFS-t játszik a közúton, vagy agresszívan viselkedik a társaival/szüleivel/tanáraival.