"A tökéletes vákuum sem üres, anyag-antianyag részecskepárok alakulnak át folyamatosan egymásba."
Valóban, ez a vákuum-fluktuációs folyamat a Heisenberg-féle határozatlansági relációnak megfelelõen zajlik, és szintén egyik bizonyíték arra, hogy a fizikai vákuum valójában nem üres. De nem azért nem üres, mert benne ilyen virtuális részecskék-antirészecskék is vannak (vagy pláne megfelelõ energiájú szabad részecskék is), hanem mert ilyenek keletkezhetnek benne. Hogy gerjeszthetõ.
"A folyékony héliumról annyit tudok, hogy felmászik a tárolóedény falára, legyõzve a gravitációt."
Nem feltétlenül mászik fel, de könnyen felmászhat, ugyanis a súlya viszonylag kicsi, a súrlódása pedig szuperfolyékony állapotban úgyszólván nulla, ezért elég egy parányi lendületet vennie, és már fut is, a legkisebb résen keresztül is, ami lehet csaknem atomi vékonyságú is. Számunkra mindebbõl az a fontos tanulság, hogy bár az anyagokról csecsemõ korunktól megtanuljuk, hogy "ellenállást tanusítanak", ez mégsincs mindig így. Lehet olyan helyen is anyag, ahol a súrlódás hiánya miatt nem érzékeljük. És ilyen a fizikai vákuum is.
"fény-anyag" átalakulás:
Bombasztikus, szenzációhajhász megfogalmazás, és ennek megfelelõen eléggé félrevezetõ is. Hogy minél nagyobbat durranjon az állításuk, igyekeznek az anyag fogalmát úgy leszûkíteni, hogy a fény már valahogy ne férjen bele. Aztán megállapítják, hogy a fény és az ilyen szûkebb értelemben vett anyag mégis át tudnak alakulni egymásba. Ez kb. olyan szellemi produkció, mintha valaki amellett kardoskodna, hogy a potenciális energia nem is energia (csak a kinetikus), aztán nagy attrakcióként elõhúzná a kalapjából, hogy ezeket mégis át tudja alakítani egymásba.
A fizika valójában úgy "gondolkodik", hogy ha átalakíthatók egymásba, akkor a lényegüket tekintve azonosaknak kell lenniük, vagyis mindkettõnek energiának KELL lennie, csak legfeljebb különbözõ formájúaknak.
Pl. a relativitáselmélet szerint a távolságokat és az idõtartamokat is átkonvertálhatunk egymásba (mindössze a vonatkoztatási rendszer megváltoztatásával), ezért a belsõ fizikai lényegüknek azonosnak KELL lennie. (Ez a tér és az idõ egyesítése téridõvé!) Mindkettõ olyan, hogy a magasabb dimenziós téridõben bírnak kiterjedéssel, és a szokásos térbeli, illetve idõbeli kiterjedésük ennek csak olyanfajta vetületei, mint a botnak az árnyéka. (Utóbbi nagysága függ attól, hogy milyen felületre vetítünk, miközben a botban nem áll be semmilyen változás.)
*********
"Viszont nem értem szerinted miért nem lehet üres a tér."
Egyszerûen azért, mert ha tényleg üres lenne, akkor NEM KÜLÖNBÖZHETNE az a 2 eset, amikor csak a másik bolygó forog a salyát tengelye körül, illetve amikor csak mi keringünk körülötte. (Persze lehetnek kevert esetek is, de AZOK SEM különbözhetnének.) A helyzet viszont az a fizikai valóságban, hogy ezek az esetek VILÁGOSAN MEGKÜLÖNBÖZTETHETÕEK. (Eltekintve nagyon kevés speciális esettõl.)