Önmagában egy rendszer lehet jó is, rossz is, az embereken múlik majdnem minden.
A szocializmust orosz segítséggel Kelet-Európában kiépítõk között is voltak idealisták, akik a társadalmi egyenlõségrõl álmodoztak, és ezért tûzzel-vassal irtották a burzsoáziát, a kulákokat, a régi értelmiséget, majd õk maguk sem lettek jobbak, mint a korábbi kizsákmányolók. Sõt, rosszabbak, mert a régi arisztokrácia az évszázadok alatt valami mûveltséget azért magára szedett.
A kapitalizmus jobb, mint a szocializmus, ez nem vitás, de Magyarországon nincs kapitalizmus sem.
Nem nevezhetõ kapitalizmusnak az egészséges verseny akadályozása, a hatalmasra duzzasztott bürokrácia, a dolgozó polgárok által megtermelt javak elrablása igazságtalan adók, járulékok, illetékek formájában, majd újrafelosztása mindenféle pályázat, segélyek stb. révén.
A közbeszerzési pályázatoknál ijesztõ a korrupció, a nepotizmus - szabad verseny tehát nincs. Az állami közigazgatás nem mûködik megfelelõen, a közbiztonság csapnivaló, az oktatás színvonala meredeken süllyed.
Ez lenne a posztmodern kapitalizmus, amelynek lényege az erõforrások hatékony, takarékos, természetbarát kihasználása, a pazarlás felszámolása, a racionális megoldások keresése, a fenntartható fejlõdés?
A tiszta verseny azt jelenti, hogy az okosabb, a jobban felkészült piaci szereplõ nagyobb profitot termel, de mások is megélnek a piacon.
Mindez ma nincs meg Magyarországon.
Olajszõkítés, piramisjátékok, lakásmaffia és mindenféle pénzügyi trükközésekkel, obskurus külföldi strómanok segítségével meggazdagodott, az állami vagyont elsikkasztó nímandok alkotják ma a felsõ tízezret.
Magyarországon ma leginkább úgy néz ki, mint a 90-es évek elõtt létezett dél-amerikai juntaállamok, olaszos maffiahagyományokkal megbolondítva.