Helló fiúk! Akkor most egy nõ, aki elég öreg és tapasztalt következik:
1. Mindig a nõ kezdeményez
2. Aki tényleg nõ az úgy, hogy a férfi tetszését kelti fel
3. Amelyik nõ megjelenésével, vagy más személyes vonzerejével alkalmatlan erre, ezért szóban vagy tettleg teszi - hibázik.
Erõszakosság, olcsóság nem való párkapcsolatba egyik fél részérõl se. Ezek a kapcsolatok sose hosszú életûek, mert nem igazi kapcsolatok.
Azért egy tanács: Ha a nõ megmarad az elsõ két ponton belül, attól még szakítsatok idõt a megismerésre is! A jó sorrend:
1. az asztal - beszélgetések, közös idõtöltés
2. a baráti körök - ismerjétek meg egymásét, figyeljétek meg választottatok viselkedését ilyenkor
3. minden más ezek után!
És ha mindez sikerült: ne akarjátok kizárni a barátokat az életetekbõl. Egy ideig jó csak együtt lenni, de késõbb már hajlamosak vagyunk az hinni: csak így lehet, a másik elvárása. Ezért piszokul kezdjük utálni a szitut. A vége: szakítás.
Egy barátom majdnem 60 éves volt, amikor elvált. Megkérdeztem, miért. A válasz:
Utáltam, hogy minden nap egyforma. Most kivettem egy garzont. Amikor bajnokság van a tv-ben, ott nézzük a haverokkal, sörözünk, böfögünk kedvünkre. Más napokon boldogan vagyok a családommal, mert imádom õket, és nem kötelezõ!