Azt gondolom, pontatlan voltam a múltkor. Mindig a nõ kezdeményez. Csak tudni kell nem nyomulni. Tudni kell észrevenni, hogy a másik vette-e az adást a lehetõségrõl. Tudni kell tudomásul venni, ha nem veszik az adást.
A félreértés abból eredhetett, hogy nõt írtam. Az, aki papírgalacsinozik, meg akinek azt mondod: ülj le, erre lefekszik, az nem nõ. Odvas fán is van luk. Az se nõ. Ilyen egyszerû.
De bizonyos helyzetekben szabad idegen férfit megszólítani. Csak olyat kell mondani, ami lehetõség egy beszélgetés elkezdésére, de senkit nem kötelez semmire. Amit arcégés nélkül be lehet fejezni. Nagyon jó lehet olyan megnézett esetében is, amikor megszólalásig jól néz ki. De aztán megszólal - sajnos.
Tapasztalataim azt mutatják, az ismerkedés lépéseinek betartása beválik. A mostani kapcsolatom eddig a legrövidebb. 15 éve tart.
Az egyik legjobb barátom a volt férjem. Nem külsõ kapcsolat miatt váltunk el. Túl korán kerültünk össze, túl másképp gondolkodó emberek lettünk. Ez barátnál mindegy, együtt élni lehetetlen így, hosszú távon. Mert minden napra sok.