én 2004-ben kiköltöztem a nyáriszünetben 2 hónapra egy hindu kolostorba, ami messze van a várostól, egy templomból áll, és egy úgynevezett asramból, ahol laknak a szerzetesek. az egyik szerzetes jó barátom, így kipróbálhattam milyen ott az élet. 2 hónapig csak az ottlakókat láttam, ott dolgoztam, jártam istentiszteletre reggel, este. amit nehéz volt az elején megszokni az a hajnali fél5-ös ébresztõt. amikor hazaköltöztem a végén, az elsõ ami eszembe jutott, hogy milyen aljasak az emberek egymással a városi civilizációban. egymáson taposnak, szemrebbenés nélkül hazudnak mindenkinek önzõ érdekekbõl, 2 méterenként felesleges, élethez szükségtelen cikkeket hirdetõ plakátok rondítják a környezetet... kb mintha a pokolba estem volna vissza. érdekes élmény, az elején nehéz megszokni, de érdemes kipróbálni akinek van rá lehetõsége, és egy kis ideje. hatalmas és egyértelmû kontraszt van a két életforma közt, amit csak úgy vesz észre valaki, ha kipróbálja azt az életet is. azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy ha vége az egyetemnek, végleg kiköltözök. olyan mintha felébredne az ember. ez az élet amit itt élünk a városokban ez egy borzalom, semmi olyannal nem foglalkozunk ami kell az emberi léleknek. reklámokkal tömik az agyunk reggeltõl estig, és semmit nem csinálunk amitõl úgy igazán lenyugszik az elménk. ezen a témán felesleges is gondolkozni, ki kell próbálni milyen a váltás, addig úgysem tud senki semmit róla.
Informatika és tudomány
