Bizonyos tulajdonságok több generáción át halmozódhatnak, így a "vérében/kisujjában van a..." annyira nem áll messze a valóságtól.
Na, ide hallgass, msot mondok egy durvát: ha egy kutya megöl egy embert, akkor azt kilövik, nincs mese. Az állatvédõk sem hivatkoznak arra, hogy hát megélhetési bûnözõ az a kutya, meg esélyt kell adni neki, mert megjavulhat stb.
Nekem szent meggyõzõdésem, hogy a halálbüntetés lehetne az emberi fajnál az a mechanizmus, amely segítene a fejlõdésben. Ezen nem is vagyok hajlandó vitatkozni. A részleteket illetõen persze, azt kikötném: hogy perdöntõ tárgyi és más bizonyítékok kellenek (hogy kizárjuk a tévedést), esetleg csak visszaesõknél, politikai bûncselekményeket ne lehessen ezzel büntetni stb.
Ha nincs szabályozó mechanizmus, akkor a fenne megette az egészet, tényleg õrült világban fogunk élni, de t.képpen máris abban élünk.
Hét elején hallgattam egy beszélgetést a Kossuth Rádióban Lukácsi Béla elméleti fizikussal. A téma az volt, hogy sikerül-e úgy megismernünk a világegyetemet, mint ahogy szép lassan a Földet megismertük. A prof. erre jó esélyt látott, de félelmének is hangot adott amiatt, hogy az irracionalitás térnyerésére nagyon sok jel mutat, és félõ, hogy a megismerés szép álmai nem fognak valóra válni.