A szociáldemokraták, és a kommunisták által megvalósított szociális háló egy nagy jótéteménynek tûnt valamikor a XIX. század végén, de a mai problémák fõ okává vált. Ettõl a meggyõzõdésemtõl még akkor sme tudsz eltántorítani, ha újból szenvedõ kisebbségi gyerekek képét fogod lefesteni, gondolva, hogy a részvét felkeltése a gyerekeket kihasználva mindig bejön. (A reklámszakemberek bazíroznak még erre.)
Én csakis az értékekben, a tiszteséges munkával létrehozott értékekben hiszek, és te, aki ismeretlenekkel a vonaton leállsz cigizni, nyilván ezzel, áttételes hatásai miatt is, nem fogsz egyetérteni.
Hogy még jobban pontosítsak - vigyázva arra, hogy ne sértsek kampánycsendet!!!! - én az olyan rendszerekben hiszek, amelyek a szolidaritást sikeresen ötvözik az egyéni felelõsséggel. A gépjármû felelõsségbiztosítás, nem a kötelezõ, hanem a kaszkó, egy gyönyörû példa erre. Ha valaki úgy érzi, hogy össze kell fognia másokkal, akkor valamilyen anyagi felelõsséget is vállalva, megteheti. Az azonban nem mûködik, hogy potyautasként mindig csak kapok, és visszaélek egy adott társadalom által megtermelt anyagi javakkal, de nem adok semmit. Ezzel el is jutottunk a lényeghez, az egyéni felelõsséghez és felelõsségvállaláshoz. Ez alól nem lehet felmentést adni. Olyan, mint a bûn fogalma a katolikus egyháznál. Jó, jó, van szabad akarat, de van lelkiismeret is. Ha a kettõ nincs összhangban, és megjelenik a bûn, akkor jönnie kell a büntetésnek, nem a jutalomnak.