A legtöbb rákos sejt öngyílkos lesz. Az immunrendszer pedig csak néhánya típust képes megtalálni (a nagyon szembeõtlõket).
A baj ott kezdõdik, hogy a P53 gén sérûl és így a P53 enzím nem tudja ellenõrízni, vagy elpusztítani a sejtet (igazyából appródarabokra tépi szét az összes DNS-t a sejtben), ez már jó indulató daganat nak számít, de már sérûlt ez által a szaporodási korlát, mely a DNS végein lévõ záró szakaszok fogyásának tudható be, azaz a DNS másolásolata rövidebb, mint az eredeti (ha még egyszer valaki azt mondja, hogy a természet, az evolúció tökéletes, akkor belefojtom egy kiskanál vízbe ). Ha mûködik a P53 és eléri hasznos genetikai részeket a rövidülés a sejt öngyilkos lesz.
Ha történik több a sejt felszínén a szaporodást szábájzó receptorok kódját nem érintõ változás még mindig csak jóindulató a daganat, nem számít hogy mennyíre különbözik az eredetitõl.
A legnagyobb baj az amikor a szaporodást szabályzó receptor kódja sérûl. Onnatól kezdve rosszindulatóváválik.