Egyszer hallottam egy nagyon jó megfogalmazást, kb így hangzott:
A világegyetemet úgy kell elképzelni mint egy õserdõt, tele van hatalmas és öreg fákkal, mi pedig még csak egy palánta vagyunk a sok közül... Egyszerûen nem vagyunk elég érdekesek az õsi civilizációk számára. A többi palánta meg ott tart ahol mi, éppen most mászik ki a szarból (párdon).(A végét hozzáköltöttem.)