"Most kaptam egy Délvidéken élõ ismerõsömtõl ezt az üzenetet. Úgy vélem, ehhez nem kell kommentárt fûznöm. Íme:
"Most értem haza Zomborból. Ott járok iskolába. Nem tudom, mennyit tudtok a jelenlegi helyzetünkrõl, de ma nem ettünk, mert nem bírtunk kimenni az iskolából, bankokat, pékségeket, cukrászdákat, boltokat vertek szét, Molotov-koktélokat dobáltak, az elkapott nem szerbek arcába zsilettel vésték Szerbia jelképét, a templomainkat összefirkálták, a rádió bemondta, hogy nem beszélhetünk magyarul az utcán, a szerb nemzetiségû tanárok bejelentették, hogy ezentúl nem tanítanak magyar diákokat (tehát szakiskolák szûnnek meg), pisztolyokkal lövöldöznek, megállítgatnak, faggatnak, ha észreveszik, hogy nem szerb vagy, megvernek, a rendõrök nem csinálnak semmit. Mi taxival járunk, a kaput nyitják-csukják elõttünk/mögöttünk.."
Kaparnak a rongyok, de reméljük nem sikerül nekik...
Reméljük, Isten vigyáz ránk!! Most csak rá számítunk...