A mai chipekben a kompatibilitás, és a komplexitás miatt rengeteg redundancia van. Teljesen új technológiákkal, és sokkal de sokkal több hasznos munkaóra mellett lehetne hatékony chipeket tervezni. Meg persze le kéne seggelni a mérnök uraknak a tervezõasztalhoz, nem library-ból generálni a proci 95%-át, meg automatikus tervezõprogramokkal összerakni õket. Annó milyen jó kis cuccot hoztak össze a DEC-nél, talán az Alpha volt az utolsó komoly teljesen emberek által "kézzel" tervezett processzor.
Szerintem az IBM Power6-osa jobb megközelítés, de nem ismerem a részleteket. A magok egyszerû többszörözése nem tûnik optimális megoldásnak...