Tavalelõtt tanúja voltam a játék sajátságos átiratának.
A történet: két kisgyermek utazott a vonaton a szüleikkel, és hogy ne unatkozzanak, kõ-papír-ollót játszottak. De ahogy az kisgyermekeknél lenni szokott, a szabályok menet közben is változtak, kis idõ múlva a "kõ-papír-olló, ceruza-ragasztó"-ra bõvült a játék, mert ugyebár a ragasztó öszeragasztja a papírt is, az ollót is, max. kõvel lehet kinyomni a tubusból, a ceruza pedig adja magát: azt rajzolsz vele körbe, amit akarsz.
Másik kisgyermekünk mögémondta, hogy "cigi", mert azzal jól el lehet égetnmi a papírt is, a ceruzát is, a ragasztót is (ráadásul az jó büdös lesz).
Elsõ kisgyermekünk megúnta, hogy bátyja folyton túljár az eszén, a következõ körben hüvelyk- és mutatóujjából kört formált: "ez a fekete lyuk, ez beszippant mindent. Téged is."
(Egyébként rossz az alcím, a kõ angolul "must". :):):) )