Az atomerõmûvek leggyengébb pontja a folyamatos hûtés. Lényegében Paks energiájának nagy része is a Duna fûtésére fordítódik. De ha valami miatt nem lehet hûteni(társadalmi felfordulás, járvány, háború, és így tovább...), akkor aztán futás van. Vajon itt hányan jelentkeznének önkéntes munka keretében felpucolni a kiömlött féceszt? A japánok azért helyt álltak a maguk módján, de Paks esetében valószínû, hogy az Aszódi Attilák vennék fel elsõnek a nyúlcipõt, aztán majd valamely távoli országból mondanák meg itt nekünk a frankót, akiknek nem volt pénze repülõjegyre. Én megértem, hogy jó dolog az atomenergia, de látni szeretném, ahogy a mérnök és fizikus urak sorban állnak a fehér overallért és a gumicsizmáért, amikor arra kerül a sor és nem mást taszigálnak oda maguk helyett. Az atomerõmû az emberi szûklátókörûség és önzés eleven megnyilvánulása. Olcsó, rövidtávú haszon a jövõ teljes semmibevételével, felélésével. Csak én számítok, csak én, csak én...
(A szöveg kétszer ilyen hosszú akart lenni, de Paks bojkottja miatt a másik fele lemaradt.)