Azzal együtt, hogy magával a Paks II. körüli eseményekkel én sem vagyok elégedett, maga a problémára adott válasz logikáját én látom.
Szó se róla, én is jobban örülnék, ha a fogyasztás csökkentését támogatná a kormány (például a német EnEV-hez hasonló megoldásokkal), csak a probléma az, hogy az ehhez szükséges pénzügyi háttér itthon nincs meg. Arra meg senki sem fog gigászi hiteleket adni, hogy csökkentsük az ország energiafogyasztását, és ez hosszú távon jó befektetés az országnak.
De ha végignézünk a lehetõségeken, én nem látok olyan jó megoldást, amelyik megfelelne az áramtermelés problémáira. A fosszilis energiára én nem szívesen építenék, noha kikopni max. akkor fog, ha drasztikusan elkezd emelkedni a fosszilis üzemanyagok ára.
A fúziós energia nagyszerû alternatíva lenne, ha egyszer eljutnánk a kereskedelmi szintû fúziós erõmûvekig. De ez még az optimista becslések szerint is legalább 30 év. Amíg pedig kiforrja magát, még több.
Mi marad? Én a vizierõmûveket is támogatnám (amúgy is vállaltuk a Duna szintszabályozását), csak éppen iszonyatos környezeti változásokat hozna, és legalább akkora ellenállással kellene szembenéznie, mint az atomenergiának. A geotermikus erõmûvek itthoni elterjedése nem várható nagy léptékben. A szél- és naperõmûvek, ahogy lent is írtam, kiegészítõ energiaforrásnak jók csak, amíg az általuk termelt energia tárolására valami jó megoldás nem érkezik, addig ennél többre nem is alkalmasak.
Szóval az atomenergia, minden egyértelmû hátrányával együtt igen, életképes opció. Nem mondom, hogy a legjobb megoldás, de életképes...