Nagyon romantikus, de annyira hogy pont ezért komolytalan. Lehet örülni, hogy túlélte a fõszereplõ is, de gondoljunk már bele dramaturgiailag és logikailag is!
1. Egész végig életveszélyesek a dark-seekerek, és szociálisan visszafejlõdöttek. Ha elnézõek vagyunk azzal a következetlenséggel, hogy hogyan is lehetne helye a viselkedésükben a gyengédségnek, még mindig ott van az a pszichológiai tény, hogy egy szociálisan teljesen visszafejlõdött ember - miután az egész filmben emberevõ kannibál - hát pont nem akkor fog elnézõ lenni, amikor a kezében van az utolsó ember a városban, aki ráadásul elrabolta a párját. Tehát ez szappanopera-színvonal, lehet megkérdezni egy filmkritikust.
2. A fõszereplõ így ebben a befejezésben "nem lett legenda". A filmcím, miszerint "Legenda vagyok", éppen attól lesz érthetõ és súlyos, hogy a fõszereplõ az életét adja azért, hogy a gyógymód fennmaradhasson. De nem csak a túlélõkért adja az életét, hanem a fertõzöttekért is, azokért is, akik a következõ percben megölik. ETTÕL legenda õ, mert ez egy megváltói cselekedet, és mert csak a nõ és a fia mesélhet róla az utókornak.
Ezzel az alternatív befejezéssel "csak" egy hõs. De nem legenda.