Ha egyszer sikerül megcsinálni egy ilyen féregjukat, létrehozni a száját amin keresztül akár max egy atom fér csak át. Az már elég is lenne, mindenhez.
Mivel ezen a kis csatornán keresztül információt tudnának küldeni nekünk, akár fotonok formályában ,vagy kis kvantumos energia impulzusokat. Mindegy lenne, mert így akár a több ezer évvel elõttünk járó emberekkel tudnánk információt cserélni.
Ha átadnánk a tudásukat azon a kis jukon keresztül akkor akár több ezer évet is fejlõdhetnénk egy pillanat alatt.
Jah amúgy meg ha én visszamehetnék a múltba és megölném magam még mielõtt beléphetnék az idõgépbe, akkor sem sérülna a kauzalitás, a legfõbb ok-okozat törvény.
Miért?
Erre is Einstein adta meg a választ. A relativitás elméletben aki kicsit jobban bele mászik az meglátja hogy sokszor vannak olyan helyzetek " minden olyan helyzetben ahól már relativisztikus a változók nagysága" amikor az eredmény attól függ,hogy milyen inercia rendszerben mérsz. Vagy mihez képest mérsz.
Azaz, az események az egyik fél számára megtörténnek, a máisik számára meg meg nem történnek.
Van egy olyan elméleti-kisérletjáték,hogy két ürhajó közel fénysebességel halad egymás felé. Majd az egyik mikor pont a másik mellé ér, de még mielõtt elhúzna elõtte, átdob egy csomagot a másik hajónak.
Az eredmény:
Az egyik hajó megállapítja,hogy a csomagot sikeresen átvették, és mindenki örül, sõt, jön a rádiban a köszönet is érte, és minden megy tovább, mindenki abban a tudatban éli a világát hogy a csomagot átvették.
A másik hajó számára viszont az az egyértelmû,hogy a csomagot nem tudták elkapni és elszáguldott melletük az ûrbe, és kiment az anyázás rádióüzenet.
Most akkor melyik az igaz?
Mindkettõnek igaza van, mivel mindkettõ a saját valóságukhoz tartozó világban élnek, saját IDÕVEL és TÉRREL.
Min a két ürhajóhoz tartozik egy saját univerzum VERZIÓ!
ÉS hogy ezt beláthassátok:
Elég csupán megvizsgálni elméleti úton, egyszerû számításokkal kiszámolni hogy mekkora is a hajók sebessége, különbözõ pontokhoz viszonyítva!
Megvizsgálni a hajókhoz tartozó HOSSZ kontrakciókat, és megállapítani,hogy a csomag küldése idelyén milyen hosszú az egyik hajó a másikhoz mérten. És meg állapítani,hogy bizony ez a hosszúság különbözõ pontokból mérve más és más.
Azaz van olyan helyzet ahonnan mérve nem elég hosszú a hajó ahoz hogy átérjen a csomag, másrészrõl, meg bõven elég hosszú a csomag ahoz hogy a közel fénysebességel haladó jármû még idõben el tudja kapni a neki átdobott csomagot, mivel pont a hajó végénél el tudják kapni.
Persze ez csak egy elmélet kísérlet amit gyakorlatilag nem lehet közvetlenül ilyen ürhajókkal rekonstruálni, de egy valós és már bebizonyított elméleti rendszeren alapul.
A következtetés ami nem újdonság, minden entitásnak saját idelye, tere, és így eseményei vannak.
Ergo, megölhetem magam a múltban és az csak a megölt másomra lesz kihatással, és ha vissza is megyek oda ahonnan kiindultam, majd megint vissza a multba, a saját magamhoz tartozó multba fogok visszajutni, azaz megint ott lesz a múlt béli másom, mintha meg sem öltem volna.
Na de ez már sokaknak magas lehet. Nem akarom össze zavarni az ebmereket, inkább nem mászok bele mélyebben.
De aki kiváncsi utánna nézhet ilyen elméleti kisérleteknek.