Mi a problémád az "agyunknak csak 10%-át használjuk" elmélettel? :) Fontos dolog, hogy nem _kihasználtságról_ van szó, mert akkor értelmetlen lenne ekkore méretû agy. Ez olyan, mint a feladatkezelõben a CPU használat. :o) Az agynak egyszerre csak 10%-a van mozgásban, de ez nem azt jelenti, hogy mindig ugyanaz a rész. Aki pedig 11%-ot is tud használni, rájöhet extra kapcsolatokra is bizonyos dolgok között. Én ezt így képzelem.
Rendben, logikusnak tûnik, hogy az idegeneknek is hasonló problémákkal kell megkûzdeniük, ezért van rá esély, hogy hasonló megoldásokra jöjjenek rá õk is, mint mi. Fõleg akkor, ha õk is hasonló, földszerû bolygón élnek. De ez még nem zárja ki azt, hogy gyökeresen másképp fejlõdjenek ki. Pl. az emberiség fejlõdésében is rengetek találmány került a süllyesztõbe, amit ha jobban támogatnak lehet, hogy teljesen más irányt vesz a fejlõdes. Sok véletlenszerû felfedezés is történt, ami nem tudatos fejlesztések eredménye. Ha ezeke a "balesetek" nincsenek, ki találja fel õket? Vagy ha csak száz évvel késõbb fedezzük fel az elektromos áramot, addig szükség miatt olyan más megoldások születhettek is volna, amire mi már nem jöhetünk rá, mert az áramnak köszönhetõen, nem vagyunk "belekényszerítve". Azért nehéz dolog ez, mert nem lehet azzal számolni, amit nem ismerünk.
"2000 éve a repülést madárszárnyakkal képzelték el. Vagyis a madarak szárnyához hasonló szárnyakkal. Ehhez képest mi lett?" Errõl van szó, elképzeltek valamit, annak alapján amit õk akkor tudtak a világról. Aztán rájuk szakadt a valóság. (Bocs, ez már régen beakartam írni valahová. :D) Ugyanez a helyzet jelenleg is, nem tudhatjuk hogy mit hoz a jövõ. Hiába próbálunk felkészülüni mindenre, lehetetlen. Nem várhatjuk a váratlant.