willcox-szal lehetetlen zöld ágra vergõdni. Megrekedt középiskolás fokon.
"Jött pár ember, aki elõállt mindenféle agyament teóriával, persze rögtön hozzátették, hogy annak ellenére, hogy ez biztosan úgy van, mégsem ismerhetõ meg."
Ez is egy alaptalan, elnagyoló kijelentés, van benne némi igazság, de persze valótlanság is. Nesze semmi, fogd meg jól!
Az elméletek gyártása - mintha ez lenne a fõbûn. Jaj, Istenem!
Szegény barlanglakó õsünk, aki unalmában, vagy esetleg mágikus céllal, elkezdett bölényeket, tulkokat, meg más vadakat rajzolgatni a sziklafalra. Biztos sokan kiröhögték, ugyanis a festett bestiákat biztos nem lehetett megsütni vacsorára.
És akkor el is jutottunk a modellekhez, a szimbolisztika egy vállfajához.
Sok modell van, sok jól is mûködik. A számítógépes modellek tették lehetõvé, hogy az a gép, amelyen ezeket a sorokat írom, mûködjön. Akkor minek kötekedni. A tökéletesség lehet ugyan cél, de elérni nem lehet, és meg kell elégedni azzal, ami épp rendelkezésre áll. Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Bizony.
Ami meg a filozófiát illeti, hát van róla véleményem. Annál is inkább mert magam is valamikor az akartam lenni, talán épp a tudatalattim ezért vett rá, hogy azt a nikket válasszam, ami van.
De legyünk õszinték: a filozófia csak loholni tudott mindig a tudományok után. Nagy nehezen kiokoskodott stabilnak tûnõ rendszereket (pld. a XIX. sz. végi pozitivizmus), amelyek a tudományos fejlõdés által keltett rengések következtében aztán szépen összeomlottak. willcox kezet foghatna a marxista filozófusokkal, ugyanis õk kötötték az ebet a karóhoz, hogy márpedig a világegyetem és az idõ végtelen, olyan, hogy genetika vagy kibernetika nem is tudomány, hanem csak burzsuj huncutság, stb. stb.