Elôfordul olyan eset, amikor valamit találunk az úton vagy másutt, és ezekkel a javakkal nem tudunk mit kezdeni. Van olyan személy, aki megpróbálja kideríteni, hogy a talált tárgyak, javak kinek a tulajdonában vannak, kinek is kell visszaszolgáltatni. Ezek a gyakoribb esetek, különféle hirdetésekben találkozunk ilyenekkel. Viszont a gyakorlatban elôfordulnak olyan esetek is, amikor valaki talált valamit, és ezzel úgy rendelkezik mintha a sajátja volna. Nos, ebben az esetben nem eltulajdonításról van szó, hanem egy másfajta bûncselekményrôl. Ki kell hangsúlyozni, hogy ebben az esetben bûncselekménnyel találjuk szembe magunkat, éspedig a talált javak eltulajdonításával.A büntetô törvénykönyv ezt a cselekményt is bünteti, éspedig bûncselekményként. A meghatározás szerint az a személy követi el az ilyen bûncselekményt, aki 10 napon belül nem adja le a hatóságnak, illetôleg annak a személynek, aki elveszítette a javakat, vagy pedig úgy rendelkezik ezen javakkal, mint a sajátjával.A meghatározásból kitûnik, hogy bármilyen jellegû javakról is legyen szó, abban az esetben, ha azokat találtuk, kötelességünk 10 napon belül jogos tulajdonosának azokat visszajuttatni, illetôleg a hatóságnak leadni, elkerülendô, hogy egy ilyen jellegû bûncselekmény elkövetésével vádoljanak. A büntetô törvénykönyv ebben az esetben vagylagos büntetést ír elô, a börtönbüntetés a pénzbüntetéssel egyetemben szerepel büntetési tételként, és az eljáró bíróság szabja meg a büntetési formát, illetôleg tételt. Ugyancsak ezzel a büntetési formával, illetôleg tétellel büntetik azt a cselekményt, ha valaki eltulajdonít egy ingó dolgot, amely tévedésbôl került az illetô birtokába.Nem gyakori bûncselekmény, viszont jó tudni azt, hogy abban az esetben, ha valakirôl kiderül, hogy talált javakkal rendelkezik esetleg büntetô eljárás alá vonható a fent említett bûncselekmény elkövetéséért. És ez nem jó dolog, ugyanis az ember jóhiszemûsége ellenére kerülhet ilyen helyzetbe.Itt mindenekelôtt a határidôre szerettem volna felhívni a figyelmet, ugyanis embertársaink nagy többségében van józan érzék arra vonatkozóan, hogy mit is kell tenni bizonyos esetekben, viszont nem mindig tudjuk azokat a szabályokat, amelyek ilyenkor irányadóak, és ebbe beletartozik a határidô kérdése is, ugyanis ennek elmulasztása esetén már megvalósítják ennek a bûncselekménynek a tényálladéki elemeit.