Továbbra sem tudom, honnan veszed a bátorságot, hogy kijelented, atomfegyvert soha nem fognak bevetni. Pláne, hogy már megtették. Mint Hitler példája mutatja, léteznek olyan diktátorok, vezetõk, akik bizonyos helyzetekben nem zavartatják magukat az (akár saját) polgári áldozatok számától. A nukleáris fegyverek pusztító ereje tehát nem elrettentõ erõ önmagában.
De csak játsszunk el a gondolattal amúgy Frederick Forsythe módra, mi mehet félre, amikor nem õrült diktátorok, hanem "racionális" és "kontrollált" atomhatalmak állnak egymással szemben. Az Egyesült Államok stratégiája egy idõben az volt Nyugat-Európában, hogy "korlátozott" atomháborúval fogja megállítani az oroszokat. Szerinted mi történt volna, ha mondjuk a prágai tavasz és a budapesti õsz egyszerre történik? A SZU csatlósállamai kilépését, és így saját 1991-hez hasonló szétesését kockáztatja, miközben milliós hadsereget állomásoztat keleten. A forradalmak Nyugat-Európai emigránsoktól segítséget kapnak, ezért a határvillongások kiterjednek, majd a SZU racionális döntéssel, saját létét védve kénytelen megkockáztatni egy nyugat-európai konvencionális háborút, ezért az amerikaiak bevallott stratégiájuknak megfelelõen taktikai atommal próbálják lassítani az oroszokat, akik hasonlóképp válaszolnak, és az eszkaláció megállíthatatlan.
Röviden: léteznek olyan csapdahelyzetek, ahol a racionális stratégiát követõ (de egymásban nem bízõ) felek párbaja is elkerülhetetlenül atomháborúban végzõdik. Mindkét fél mindig csak kicsivel többet tesz fel a rulettasztalra, egyre nagyobb tétekkel játszanak, és a végén mindketten nagyot buknak. Az, hogy ezeket a helyzeteket eddig elkerültük, nem az atomfegyverekbe épített biztonsági garanciák, hanem a puszta szerencse mûve.