A "42" mint válasz (hogy használjam Douglas Adams-ot) a kérdésre itt az lenne, hogy miért is nem vagyunk képesek tökéletes együttmûködésre vagyis miért van az, hogy néha a konfrontációt értékeljük (vagyis ami annak az eredménye lehet) többre mint az együttmûködést? Ha elég mélyre megyünk akkor csak egy dolog van amire ez visszavezethetõ, és ez a korlátolt eszközök. Vagyis amikor nem tudunk megegyezni, hogy kinek van joga egy adott eszközt, földet stb. használni akkor lesz konfliktus. Tehát meg kell oldani a tulajdonjog kérdését. Kié az eszköz. Szerencsére erre már vagy 200 éve megvan a szinte tökéletes válasz. A baj csak ott van, hogy ezt nem fogadjuk el abban az esetben ha mások tulajdonáról van szó. Magyarul akarunk díjmentes iskolát, egésszségügyet stb. de sírunk a magas adó miatt. El kell dönteni, hogy mit akarunk, miért és hogyan. Nem szabad mesében élni, nem felnött embereknek, nem lehet valamit semmiért, nem lehet elvenni senkitõl azt ami a tulajdona és amihez erkölcsi úton jutott (megtermelte, örökölte, ajándékba kapta). Meg kell érteni, hogy az emberek együttmûködése csak csere által lehetséges, és vannak dolgok amelyeket közvetlenül lehet cserélni de vannak dolgok amelyeket csak közvetetten (pénz által), ez esetben a csere nem más mint adás és vétel, és a pénz az ami nélkül ez lehetetlen, addig még a pénz nem 100% független, még a pénzt valaki ellenörzi, még dönt arrol, hogy menni legyen és hová mennen elõbb stb. addig békére és tulajdon equilibriumra nincs esély. Még a pénz hatalmi eszköz addig háború van, néha kisebb nagyobb tûzszünettel. Nem lehet valakinek a barátja lenni és valakivel együttmûködni ha kiraboljuk. És ez a monetáris rendszer egy tökéletes módszer távirányított rablásra. Civilizált emberekrõl beszélek. Együttmûködés csak akkor lehetséges ha önkéntesen egyezünk meg, ha az egyik fél kényszerítve van akkor az nem együttmûködés hanem kihasználás és az eredmény nem lehet béke.
"If people and goods doesn't cross borders freely, armies will!" Frederic Bastiat.
Ez a mondat mindent elmond, sokkal jobban mint az én mini-regényeim :)