Meg persze a társadalmi problémákra, stb. tekintettel.
Egyébként szerintem sem igazán "kompatibilisek" az emberi lelkülettel a milliós nagyvárosok, fõleg az albérlet rendszer, amikor családok pár havonta költözködnek az egyik végébõl a másikba, és a gyerekek nem tudnak mély barátságokat építeni, stb. (A net ezt nem igazán pótolja, legalábbis jelen formájában, és nem tudom, hogy a virtuális valóságos dolgok rosszabbak lesznek-e vagy jobbak.)
De érdekes módon a többség azért viszonylag normális marad.
Mint már néhányszor próbáltam közölni, legtöbbször az adott személytõl is függ, mi lesz hogy lesz vele. Van szabad akarat. Persze a nagy dolgok sok kis lépésbõl állnak. Választhatunk, hogy az aktuális kis lépést felfelé vagy lefelé tesszük meg.
Informatika és tudomány
