Ha egy film kb 0.78-szor érdemli ki h megnézze az ember, akkor kár veszõdni a formátumokkal. Szvsz ami sikerül, ha már télleg próbálkozik vele az ember, nagyjából a legkevesebb erõfeszítés a divx/xvid kategória, akár HD display-el.
Hameg annyira leköt egy film, hogy az ember nem tud tõle szabadulni (nekem ilyen volt pl az Egy makulátlan elme örök ragyogása), akkor meg megintcsak nem a biteket, meg a kárpitot nézem benne, mert egyszerûen fel sem tûnik.
Szubjektív lámpa megint kigyullad: nekem nagyjából a látványalapú filmeknél jöhet szóba a HD, bár az ilyen típusú filmeket meg legtöbbször kerülöm, mert tisztelet a ritka kivételnek elég ratyi mindegyik...