Lehet, hogy bolond vagyok, de nem hülye. Ha van két 700 megás file, nyilván a jobbat választom. Még egyszer leírom mit gondolok errõl, bár nem tudom mi a fasznak, felõlem mindenki olyan filmeket néz olyan felbontásban amilyenben akar, leszarom.
Az a véleményem, hogy a Blue-Ray messze nem lesz olyan sikeres, mint a DVD. Azért, mert egyáltalán nem akkora minõségi ugrás, mint a DVD volt a VHS-hez képest. Jó, ha majd nem lehet mást kapni, és 990-ért dobják utánad az élelmiszeboltban is a párizsik mellõl, mint most a DVD-ket, akkor nyilván. De ha 4-5x-annyiba kerül még egy darabig, nem kérdés, hogy mindenki a DVD-t fogja választani. A Divx támogatás engem errõl gyõzött meg, az emberek nem hülyék és az optimális ár/érték arányt választják. (bár Divx-nél áról beszélni nem lehet :) ) Ezt kínálja nekik a Divx/Xvid méret/minõség aránya. Fent vagyok pár külföldi torrent-siteon, és még a sokkal nagyobb sávszélességû külföldiek is a Divxet töltik le, nem a DVD-ripet, pláne nem a hi-def változatot.
Ja, meg amíg el nem felejtem, szerintem a scene releasek a mértékadók, az õ változataik terjednek el, és õk a 700mega/100perc, (vagy 2x700, ha jobb minõséget akarnak) 350/45 perc, 180/20 perces kódolást használják, és azokat töltik le az emberek. Ha a scene majd átáll valami másra, akkor az lesz sikeres. Egyelõre nem törik magukat. Méret/minõségoptimalizálás!
(Ugyanez a helyzet az mp3-al is. Jól van, beismerem, most már én is 192-es kbites zenéket hallgatok, mert elférnek, meg igazából nincs más. De aki bármilyen lekódolt zenét hallgat, nekem ne magyarázzon minõségrõl. Ha a darabokból összerakott profi hifiden hallgatod az eredeti cédét vagy a bakelitet, akkor talán elfogadom a nagy minõségimádatot, de így látatlanban azt gondolom, azok ugatnak minõségi különbségekrõl, akik 10e forintos mp3 lejátszóval, kis fülesen hallgatják a zenét, és azért szeretik a nagyobb bitrátát, mert apuci megvette a 4 helyett a 8 gigás lejátszót.)