A hagyományos ûrhajóknál az energia és a hajtómû üzemanyaga ugyanaz. Itt tehát az energia és az üzemanyag tömegének a kérdése nem különül el. És szent igaz, a jó teljesítményû rakétahajtáshoz kénytelenek vagyunk tömeget is "kilõni".
És mégis, távlatilag csak az energia a fontos, ugyanis ha van energia, akkor nem gond a fékezés, hiszen a környezõ közegbõl nyugodtan vehetjük azt a tömeget, amit majd (megfelelõen felgyorsítva) létrehozzuk a kívánt tolóerõt.
Határesetben valami olyat látok jónak, hogy az energiaforrás antianyag, a hajtómû iongyorsítós/elektrongyorsítós, a kilõtt anyag pedig a környezetbõl begyûjtött "szemét".
Hasadásos atomreaktorral is lehetséges lenne rakétahajtómûvet táplálni, de egyelõre csak olyan formákban, amelyek igen csak növelnék a veszélyeket. (A jövõ e téren is hozhat fordulatot, de egyelõre nem sokat költenek ilyen kutatásokra. Talán majd az emberes Mars expedíciók után.)
Informatika és tudomány
