Én gyerekkoromba lebugtam, hogy lóvét loptam anyámtól! Amikor kiderült, apám elvert, mert nem vallottam be, hanem még próbáltam kikamuzni, és természetesen öreganyám is megtudta, aki annyit mondott, hogy szégyenli hogy egy olyan gyerek az unokálya, aki meglopja a salyát szüleit, és 2 napig nem is beszélt velem, és kb:1 évig nem adott ajándék mellé pénzt, és hozzátette, hogy azért nemadok, mert szeretném, ha megértenéd, hogy nem kell pénz nahhoz, hogy felnõtt legyél, és boldog! Azóta ha egy haveromtól kérek valamit, és aztmondja, vedd ki a táskámból odaviszem neki, és kivetetem vele, vagy otthaggya a tárcát az asztalom, rászólok!
Nekem az amit a család összefogva tett, hogy éreztesse, hogy rosszat tettem, annyira megmaradt, hogy iszonyat!
Most nem csinál senki ilyet, mert szégyenlik, hogy a gyerek lopott, holott az egy gond, amit a családdal közösen kellene megoldani, nem pedig fû alatt. Mert akkor a gyerek azthiszi, hogy kevéssel megúszta, és a család többi tagja nem is tud róla!
Én abbol a korbol vagyok, hogy ha szart kevertem, kaptam akkora pofont, hogy szó szerint megszédültem. És aztmondom, hogy ebbõl a szempontból rohattul örülök, hogy kaptam a pofonokat, mert tudom, hogy mi az a félelem, mi az a tartás, és mit jeléent tisztelni valakit, és felvállalni, ha teszek valamit, még ha rossz is az amit tettem!