A megújulókkal kapcsolatos állításaiddal abszolút egyetértek, ebben nincs vita, és itt a tömeg tájékozatlansága (és törekvése, hogy az aktuális "életpozitív" ideológiába teljes testtel beleálljon) masszívan közrejátszik, de úgy összességében én közel sem hárítanék ekkora felelősséget a tömegre. Olyan egyénekből áll, akik bár szellemileg gyakran korlátoltak, de a világra való egyéni ráhatásukban is erősen limitáltak, valamint a tömeg nem különösebben képes szervezni önmagát, vagy fejlesztőleg visszahatni önmagára. Ha valami balul sül el, az többnyire elsődlegesen menedzsment-probléma társadalmi szinten is, hiába a proli az elkövető - ahogyan ezt a szemléletet a céges kultúra már kifejlesztette önmagában.
Szóval bármennyire is korlátoltnak tartom Gréta (illetve az őt indoktrináló sötétzöld népfront) álláspontját, legalább úgy-ahogy jó irányba lőtt.
Az pl. oké, hogy nem kötelező 2 évente telefont venni, de amikor az eszközöket adott élettartamra tervezik, nincs sok választásod - egy átlagos csúcstelefonban az első év után sorra kezdenek degradálódni illetve teljesen elbaszódni alapfunkciók. Legutóbb egy ájfón hetesem volt, egy év leteltével először ugye az aksi hal le gyorsan, aztán előjött az, hogy fagypont alatti hőmérsékleten egyszerűen kikapcsol, aztán a hangszóró lett szar és csak kihangosítóval tudtam kommunikálni, meg ugye a töltő csatlakozója altatt is nagyon hamar szétcsesződik a kábel, a hozzá adott fülhallgatónak nagyon könnyen megtörik a kábele, az érintőkijelző veszít az érzékenységéből, az ujjlenyomatos felnyitás szintén egyre frusztrálóbban működik, aztán még volt pofájuk szoftveresen megoldani azt, hogy ahogy nő az aksid élettartama, úgy csökkenjen a processzorteljesítmény és lassuljon a telefon - így majd aztán méginkább érzed, hogy sebességben mennyivel jobb a következő generációjuk. Szóval úgy összességében a gyártók, meg a marketingesek masszívan sárosak. Itt külön kiemelném a marketinget, hogy milyen baszott nagy hatása van a tömegek viselkedésére egy jól szervezett marketingkampánynak. A másik tényező az eszközök rövid életciklusában (nem csak az elektronikai eszközökében, de pl. autóra, ruhára is igaz), hogy szociális nyomás nehezedik rád, hogy a korszerűt használd. Mert ez például a vagyonodat és a státuszodat reflektálja, meg a marketingesek összekötik őket egyfajta identitással és életérzéssel. Ez méginkább érdekeltté teszi az egyént abban, hogy így nyilvánuljon meg és javítsa a saját státuszát, tekintve, hogy általában törekszenek rá az emberek, hogy a szociális ranglétrán kellően magasra pozícionálják magukat, hiszen az pl. növeli a szexuális esélyeidet, a kapcsolati háló fejlesztését, meg megkönnyíti a konszenzusosan 10/10-re értékelt partner felszedését. Erre jön rá, hogy a marketingesek bizony minden erejükkel azon vannak, hogy a fogyasztást összekössék az ember identitásában való kiteljesedés iránti vágyával, és az élménnyel, hogy ma is 0.1%-kal kúlabb vagy mint tegnap voltál, ebben az új farmerban ezzel az új ipaddel ezzel az új bmw-vel. A tömeg ebben az egyenletben abszolút az elszenvedő fél, ami nem képes önmagát megváltani - közvetlen demokráciával azért nem tudná, mert a tömeg átlagos intelligenciája túl alacsony, reprezentatív úton pedig azért nem tudja, mert beleválaszt egy képviselőt önmaga számára abba a rendszerbe, ami működésének ez a logikája.
És itt jön a csapda, hogy mivel a politikusok hatalmának egyik pillére a tömeg támogatása, ha annak a rövidtávú pozitív hatását nem látja a választó, akkor simán leváltják; de a másik pillére meg a multik támogatása, mert nem ritka, hogy a nagyobbra nőtt cégeknek zsarolási potenciálja van a politikai osztállyal szemben, vagy hogy éppenséggel a befolyásosabb oligarchák akkora marketing - és véleménygépezettel rendelkeznek, amit egy politikus nem szeretne maga ellen fordítani. Így meg ugye nehéz effektív szabályozásokat kidolgozni, hogy vagy közvetlenül a választók, vagy ha befolyásosabb milliárdosok érdekeit sértené, akkor a médiagépezeteiken keresztül szintén a választók, de le fognak váltani.
Még egy aspektus amit érintenék, hogy a hasonló naiv aktivisták gyakran a felelős pozíciókat elfoglalók gonoszságát jelölik meg okként, mivel ugye kurvára nem értenek semmit az egészből, felfestik azt a narratívát, hogy ó, ha már mindenhol szélerőmű meg napelemfarm lenne, meg ha mindenhol csak lebomló alternatív csomagolásokat használnánk, stb. stb. - mintha mindez csupán szándék és őszinte akarat kérdése lenne, és csupán a hazug politikusok és profitorientált cégvezérek mentalitásával lenne itt baj. A legtöbb esetben az a helyzet, hogy a világ praktikus szempontok alapján szerveződik, és az általuk támogatott alternatív megoldások több embert ölnének meg rövid és hosszútávon is, mint amennyit megmentenének. Annyi kilojoule-t, ami közel 8 milliárd ember igényeinek a kielégítéséhez szükséges, észszerűen jelenleg fosszilisból, és remélhetőleg egyre nagyobb arányban atomból lehet felszabadítani. Annyi, és olyanfajta élelmiszert, ami nagy tételben biztonságosan előállítható, szállítható és tárolható, tehát alkalmas egy olyan infrastruktúra keretein belül való alkalmazásra ami képes megetetni közel 8 milliárd embert, sokszor csak műanyagba csomagolható. Sokan nem képesek felismerni azt, hogy a dolgok előállításának mekkora költsége van. A zöldek az ideák világában élnek, és amíg nincs zöld program ami kifejezetten praktikus megfontolások mentén működne, addig sajnos halálra van ez ítélve.