Nagyrészt egyetértek, de azért a kaotikus hivatalos kommunikációhoz hozzátenném azt, hogy egy kormánynak, főleg egy populista kormánynak mindig alapvetés az, hogy a hatalmat meg kell tartani, ennek megfelelően monitorozni kell a közhangulatot. A közhangulat fölött pedig ilyen esetben a média az úr, és nem csak a 444 meg az index, hanem a nemzetközi média is ugyanúgy vadássza a klikkeket és gerjeszti a pánikot. Érezhető volt, hogy a kormány nem igazán hajlik különösebb korlátozó intézkedésekre, de addigra a népakaratot a média már ebbe az irányba hajlította, így bele kellett állni.
Arról nem is beszélve, hogy a fejlett nyugat nagy része akkor már elkezdte lezárni az iskolákat, az éttermeket meg a köztereket, és hazaküldte a munkásait, ami muníciót adott a média és az ellenzék kezébe - onnantól jöhetnek a "bezzeg nyugaton már", és a "kormány tétlensége emberek halálát okozza" jellegű moralizálások, és hát Orbán profiljába amúgy sem illik a "nem veszi komolyan a külső fenyegetettséget" passzus, lévén a politikája a harcos nemzetvédelem látszatán alapul. De számomra tényleg úgy tűnik, hogy az alapvető szándék a korlátozások minimumon tartása volt, annak érdekében amit említettél is, hogy ne szarjon bele az összeszerelő üzem vízióba, ami felé az országot tereli, a szigor pedig csupán utógondolat volt.
Most, hogy kezd megváltozni a széljárás a közvéleményben és egyre többen érzik, hogy a helyzet fenntarthatatlan, már be is dobták a május 3-tól kezdődő feloldást.
Az a baj, hogy az ember rémesen rossz a hosszútávú hatások értékelésében, és jellemzően csak az éri el az ingerküszöböt, amikor az éppen aktuálisan megmenthető életekről van szó. A sztori az erős, amik az éppen átélhető sorsokról és a jelenlegi emberéletekről szólnak, de hogy a mostani döntéseknek mekkora távlati hatása van, és hogy ez a hatás szintén emberéletekben lesz mérhető, az már nem feltétlenül ér egy klikkelést és egy megosztást a közösségi médián.
Buborékban élek, szinte minden ismerősöm olyan szakmában van, amit lehet otthonról űzni valamilyen minőségben, és senkinek sem csökkent számottevően a bevétele. Az egyetlen kivétel akit ismerek így hirtelen az edzőm, aki most nem tud órákat tartani, de a terembérletet továbbra is fizetnie kell (havi 300-400ezer egy közepes méretű terem korrekt helyen). De vajon hányan vannak hasonló helyzetben, és hányan olyanok, akiknek nincs megtakarítása, akik a szüleik/gyerekük/testvérük kegyének köszönhetően nincsenek még utcán? Hány család és üzlet megy tönkre teljesen, hányan lesznek öngyilkosok, hányan nem kapnak normális kórházi kezelést nem vírushoz kapcsolódó problémáikra rendkívül hosszúra nyúló időn keresztül, mert megpróbáljuk a görbét ellaposítani, és a kórházakat lézerfókusszal a vírusra állítjuk rá, a szükséges ellaposítás érdekében talán egy évig? Hány potenciálisan súlyos állapotú beteg nem lesz emiatt időben diagnosztizálva, vagy kapja meg a szükséges kezelést? Egyáltalán meg lehet e így menteni bárkit, vagy másfél év alatt mire lesz vakcina, már elkerülhetetlenül lefertőz mindenkit egyébként is, szóval beáldoztuk a gazdaságot lényegében a semmiért?
Mi lesz egy soha nem látott gazdasági visszaesés politikai következménye, hatalomra juttat e a nép olyan új vezéreket, akik meglovagolják a rendszerkritikát és kidobják a kapitalizmust vagy a teljes demokráciát az ablakon? És ennek hány emberéletben mérhető áldozata lesz?
Ezek olyan kérdések amik remélem mind felvetődnek, és a diskurzust nem az epidemiológusok fogják továbbra is uralni, hanem szakterületek közötti diskurzus folyik...