Az ilyenek biztos mély nyomot hagytak a lelkedben... sajnállak :/ Most hány éves vagy?
Ami a pánikbetegségeket illeti... nekem is volt. És sok kényszer betegség stb, teljesen kivoltam gondolhatod. Szakember helyett az akaraterõmet vettem elõ, és mindez eltûnt :)
Életem is kemény volt akárcsak neked, errõl majd még mesélek, apámat majdnem megkéselték pl a szemem láttára. Most végülis csak annyi a gondom hogy.... szeretet hiányom van :/ Senki nemszeret kb mindenki ellennem van nincsenek barátaim... mindenki bánt :( Egyetlen 1 lánybarátom van. Õt nagyon szeretem, már több mint 1 éve jóba vagyok vele :) Szerintem õ húzott ki a szarból, mert õ azér tud némi szeretetet nyújtani barátként is. Jah és amúgy a nagy érzékenységem miatt csak még jobban szenvedek. Megtanultam azt is hogy a sírás nem szégyen a férfiaknak sem.