Ahogy valaki alább írta is, Kínának a nyílt konfrontáción kívül más lehetõségei vannak. Sokadrangú szempont, hogy hány F-22-es tudnak odaküldeni, a háború csak egy végletes módja a politikának, ahogy ezt Clausewitz szépen megfogalmazta. Egy Kína-USA konfliktusból az USA-nak lassan nagyobb lesz a vesztenivalója, innentõl megéri Tajvan kérdését feszegetni Kínának.
A helyzet évtizedekig az volt, hogy Kína áruiért cserébe munkahelyeket, tõkét és az USA-ban nyomtatott papírfecniket kapott. A helyzet változik: megjelent az euró reális tartalékvalutaként, és Kína gazdasága 1. új piacokat talált, 2. belsõ fogyasztása növekszik, 3. Kína felhalmozott dollármennyisége kritikussá vált. 1-2 miatt a kínai gazdaság talán kiheverhet egy szakítást az USA-val, míg 3. miatt az USA nem. Kína, ha akarná, holnap 0-ra írná az amerikai megtakarításokat a kb. ezermilliárd dollárnyi államkötvénye piacra dobásával, csõdbe rántva a teljes Egyesült Államokat. Azt se felejtsük el, hogy Kínában még mindig lehetõség van központosított gazdasági válságtervek végrehajtására, míg az USA-ban totális káosz uralkodna el államformaváltás nélkül. Nem lennék meglepõdve, ha a kínai tábornokoknak közgazdász tanácsadói lennének, és a kínai Tajvan-forgatókönyvek az USA gazdasági zsarolására épülnének, nem bombákra.
Talán nem véletlen, hogy míg Sarkozy feszegeti az olimpia bojkottját, Bush örömmel megy el, akármi is történik... Tajvan feszegetése esetén az USA ma már nagy valószínûséggel visszalépne, és nem vetne be katonai erõt. Nem a hordozóin vérzik el, hanem a dollárján. Nem csoda, hogy utóbbi idõben egyre inkább a békés megoldás fontosságát hangoztatják az amik Tajvanon is.