"És pl. figyeld meg, hogy mennyi értelmetlen szókompozíciót találhatsz a médiákba és a könyvekben is,"
Ezt nevezem én az eszkalációnak, amelyet természetesen kísér az elértéktelenedés.
Mit értek eszkaláció alatt?
Van egy kreatív ember, aki feltalál valamit. Klasszikus példaként mindig a filmmûvészetet szoktam felhozni, mert ragyogóan szemlélteti a jelenséget. A cél nemes, az eszközök is tisztességesek. Mivel elõremutató találmányról van szó, amely társadalmi szükségletet is kielégít, gazdasági hasznot termel. Erre felfigyelnek a haszonlesõk, és elõször elkezdik imitálni az ötletet, majd eltúlozzák, ugyanis hiányik belõlük az ötlet eredeti kitalálójának erkölcsi tartása és arányérzéke.
Így lesz aztán a filmmûvészetbõl horrort és pornót gyártó filmipar. A jelenséget aztán a "szociológusok" és más megmondóemberek megmagyarázzák, aze esetleges jogi vitákon, pereken pedig az ügyvédek keresnek sok pénzt, közben persze az állam is szabályoz.
Tehát, egy hasznos találmány köré kitermelõdik a törmelék, a szennyburok, rengeteg - pénzben is kifejezhetõ - kárt okozva a társadalomnak.
A nyelvi mellbeszélés, halandzsa, a rossz takargatása ezeknek a jelenségeknek a szellemi kivetülése.