"Egyértelmûen az SGU-nál a BSG mint követendõ minta volt kitûzve csak míg a BSG esetében az erõs drámai jelenlét mesterien volt beleépítve a sorozatba addig itt a legtöbb esetben elég instabil lábakon állt."
Nálad a pont! Tökéletesen egyetértek!
A BSG-ben a drámát az alapozta meg, hogy a sztoriban 12 bolygó több milliárd lakosát irtották ki atomfegyverekkel. A túlélõk tényleg egy szedett-vedett társaság volt (nem is tudom az elnöknõ hanyadik is volt a sorban, 46?) és lényegében az õ vesszõfutásukat mutatták be egy embertelen ellenség ellen.
SGU-ban elpusztult egy bázis, és a válogatott SG személyzet egy része került a Destinire. Akik egybõl veszekedéssel kezdték az új életet. Egyrészt túl nagy volt a kontraszt az elõzõ SG-khez képest. A csillagkapu parancsnokság válogatott legénységétõl senki nem számított ilyen viselkedésre, és ezért nem is volt hiteles.
Fogalmazzunk úgy: BSG-ben a szereplõk közötti konfliktusok, drámai szituációk vitték elõre a sorozatot. Ezekben a konfliktusokban kristályosodott ki egy-egy drámai szituáció megoldása. Tehát ezek a konfliktusok valójában segítették az egyes karaktereket sõt az egész maroknyi túlélõ közösséget túljutni élethalálharcáknak egyes állomásain. A forgatókönyvírók több részt is szenteltek ennek, sõt egy drámai csúcspontot is, lásd: Baltar tárgyalása és felmentése.
Az SGU-ban viszont éppen a szitu hiteltelensége miatt is, az egyes szereplõk közötti konfliktusok AKADÁLYOZTÁK a közösséget. Ez viszont egy idõ után nagyon fárasztóvá és öncélúvá vált. Így lett belõle - ahogy valaki találóan megjegyezte - Ûrbarátok közt. Ahol aztán marhára nem számít a történet fejlõdése, a lényeg a szeretlek/nem szeretlek játék.
Egyébként az a baj, hogy sokkal nagyobb potenciál volt ebben a Destinis történetben. Én most már azt mondanám, hogy menjen tovább, hátha lesz belõle valami, de nem az én szavam dönt.