Én elõször akkor ájultam Doxától, amikor láttam egy 1905-ben készült duplafedeles, arany DOXA zsebórát. Sok évvel késõbb kiderült, a DOXA középkategóriának számít az óraiparban.
Másodszor akkor ért órával kapcsolatban meglepetés, amikor platina változatban láttam, de az már karóra volt. Akkor azt is megtudhattam, az óra márkája, kategóriája sokat számít, ha valaki azt akarja, hogy komolyan vegyék az üzleti világban. Akár leendõ alkalmazottként is.
Én csak akkor hordok órát, ha állást keresek. Nem DOXA, nem volt drága, de elég különleges.
És soha ne feledjétek: Üzletkötõk kevesebb fizetésért is elmennek olyan céghez dolgozni, ahol jobb autót kapnak. Több lesz a jutalék.