Szegény-szegény Commodore! Én ezen a gépen nõttem fel, állítgattam a magnót piciny csavarhúzómmal, hogy a másolt kazettámon tárolt játékok nem ritkán 20 perc, vagy akár fél órás töltögetés után végre bejöjjenk. Egy "run" RETURN, oszt' adj neki! Persze manapság már a mobiltelefonokon is 100szor jobb a grafika, de az ötletesség... A mai napig régi Commodore játékokat fedezek fel újnak eladott, mai igények szerint feltupírozott PC játékokban. Ötlet nulla, mindent izomból oldanak meg a direkt, vagy lustaságból (esetleg egyéb megfontolásbó) szarul optimalizált programokban. A régi szép idõk. Amikor még azt sem tudtam, hogy mi a különbség másolt és eredeti között. Még furcsa lengyelpiacnak nevezett helyeken vásároltam, meg csereberéltem a játékokat és az alámondásos filmeket. Amikor még a suliban takarékszövetkezetes bélyegeket vásároltam, hogy aztán év végén az ott összegyûjtött pénzbõl ultraszuper mikrokapcsolós joystic-ot vehessek. Hát ez van, lassan meghal egy legenda, de nekem örök emlék marad, az tuti.