Lemaradtam a C64-es korról, de számomra akkor vált a számítógéphasználat élménnyé, amikor Linuxozni kezdtem. Eleve olyanoknak találták ki, aki maguk is buherálnak, aztán ebbõl alapítványok, cégek, olyan disztribúciókat hoztak létre, amik ma már bárki számára használhatóak. Általában:
- Sokkal tudatosabb, kreatívabb közösség, a kisebb Linux tábor sokkal többet ad hozzá a közöshöz, mint a Windows-osok. Szinte minden program és játék magánkezdeményezésbõl indult ki, és alapból ingyenes, a Windowsosok fojton azon törik a fejüket, hogyan korlátozzák meg titkosítsák a shareware vackukat.
- A Linux programoknak lelke van, látszik, hogy az aki írta, napi szinten használja is, igényesek, kézreállnak. A Windowsos trutymók futószalagon készülnek, az ember elindít egy progit, és már a kezdõképernyõn látszik egy hiba (ezek szerint ki se próbálták rendesen), és ez úgy marad X verzión keresztül.
- A Windows beleesett abba, hogy írj egy programot amit a hülyék is használni tudnak, és csak a hülyék fogják használni. Ennek megfelelõen a Linuxozás már önmagában egy IQ szûrõ. Ott van minden kézikönyv, meg fejlesztõeszköz, csak elõ kell venni, meg el kell olvasni, és erre már nem mindenki képes.
A Windows az átgondolatlan kusza szerkezetével rossz programozási szokásokra buzdít, rootként futnak a nagy monolit progik, mindenbe belepiszkálnak, többet törõdtek a felszínnel, mint a kóddal (pedig fordítva kéne ugye), hatalmas lomha binárisokat gyártanak, amik lefogják az egész gépet ha elindulnak.
Amikor Windowssal kezdtem, nem akartam elhinni, hogy ezt csak így lehet, és addig kerestem az alternatívát, amíg a Linux-szal találkoztam. Beleszerettem a Linuxos játékokba, fantasztikusan változatosak, platformtól a csicsás 3D lövöldözõsig minden megtalálható. Hittérítés vége :)