Artis jus ba$$za meg magát. Röviden és tömören, lehúzza az elõadókat és az alkotások célközönségét is. De épp ezért emlegettem popon kívül tevékenykedõeket, akik saját maguk, vagy artis jus-on kívül adják ki az anyagaikat, lásd a Night Childot. Másfelõl, nem minden elõadó engedhet meg egy koncertet és nem minden elõadó tud koncertet adni, jó pár speciális eset jut eszembe, pl egy banda, aminek két tagja van, minden hangszert õk ketten vesznek föl és a hangsávokat egymásra helyezve alkotják meg a teljes dalaikat. Vagy. Az általad említett pötyögés. Valóban a zenének az az értéke, hogy valakinek ügyesek az ujjai, jól tudja mozgatni õket, vagy jó a ritmus érzéke az adott muzsikát játszó elõadó(k)nak!? Mert szerintem a zenei és nem a fizikai zsenialitás emel ki valakit a többi közül. M'ért több az a zene, amit te játszol és nem amit a te ötleted alapján játszanak mások!? Mitõl jobb ez zenekar, aki elmondhatja, ezt mi játszottuk föl! Én t'om kezelni ezt az eszközt. Húú. Igen és!? És akkor mi a sz@r van!? Gratulálok, én meg elképesztõen tudok rajzolni, de nem voltak rajzolható ötleteim, az érzéseim inkább verbálisan jönnek át jobban, ezért azt hagytam és írok. A két gombra annyit, hogy ha értenél a produceri munkához, akkor tudnád azt, hogy a profik és, akik megtehetik, elképzelik a zenéjüket, kottázzák, vagy szlengesen ki midizik, aztán feljátszatják olyanokkal, akik tudják kezelni a hangszereket. ampleöket alkotva, amik sohasem hangosabbak, mint azt eredetileg akarták, sohasem erõsebb, gyorsabb, gyakorlatilag a tökéletesnek vélt hang másolatai. Tudsz ennél jobbat!? Mert egy szó, nincs olyan zongorista a Földön, aki kétszer egyforma erõsséggel le tud ütni egy billentyût, nem még kettõt. A sampleök másolása pedig ezt lehetõvé teszi, mindig ugyan úgy szól, ahogy azt elképzelték. Ez m'ért nem érték? Ezek mind szellemi tulajdont képeznek és nem holmi képesség fitogtatást bújtatnak, ha így értékeled, akkor rossz a definíciód a zenei, vagy egyéb alkotói zsenialitásra.Itt a zenészek, olyanok, mint egy író kezében a toll. Persze õ az, aki ott hagyja a papíron azt, amit olvasol, de vaj' tényleg a pennát és nem az elmét illeti a dicsõség!?