"A fénygyógyászat az emberi szervezet öngyógyító potenciálját természetes és egyedülálló módon aktiválja, ennek köszönhetõen ma már egy általánosan elismert gyógyászati és megelõzõ módszer. Számos szakmai tanulmány bizonyította, hogy a többféle heveny és krónikus betegségben szenvedõ páciens esetében a gyógyító hatású polarizált fény idejében történõ és megfelelõ alkalmazása csökkentheti a gyógyszerfogyasztást, és így képes mérsékelni több készítmény nem kívánatos mellékhatását (pl. a májra, vesére, gyomorra), és a gyógyszerfüggõség kialakulásának veszélyét. A fénygyógyászat rendkívüli lehetõségeinek köszönhetõen csökken a szervezet külsõ megterhelése, és fokozatosan erõsödik az egész immunrendszer.
A korszerû fényterápiában többféle típusú fényt használnak, amelyek egymástól fizikai tulajdonságaikban és az élõ szervezetre való hatásukban különböznek. Vannak olyanok, amelyeket már évtizedek óta ismerünk az orvosi rendelõkbõl (ilyen a szolux vagy a kvarclámpa), míg másféléket (pl. a lézer) az orvostudomány jelentõs mértékben csak a legutóbbi években kezdett el alkalmazni.
A lézer (laser) kifejezés az angol "Light Amplifikation by Stimulated Emission of Radiation" (magyar fordítása: fényerõsítés kényszerített fénykibocsátás útján) kezdõbetûibõl származik. A lézert, ami a 20. század egyik legjelentõsebb felfedezései közé tartozik, az orvostudományban a fénysugár teljesítménye szerint nem invazív (biostimulációs) és invazív (sebészeti) lézerre osztjuk fel.
A gyógyító hatású fény a szokásos fényforrások fényétõl néhány alapvetõ tulajdonságban különbözik:
MONOKROMATIKUS (egyetlen sávra kiterjedõ hullámhosszúságú és ezért egyszínû fény),
KOHERENS (a sugarak rezgése fázisazonosságban történik),
POLARIZÁLT (a fényhullámok párhuzamos síkokban haladnak).
A polarizált fénynek e tulajdonságai lehetõvé teszik a fénysugár erejének koncentrálását kis felületre. Élõ szövettel való érintkezés során pedig támogatja a sejtstruktúra egészséges fejlõdését. Ezt a hatást leggyakrabban biostimulációnak nevezik. A kísérletek bebizonyították, hogy a biostimuláció lefolyására elsõsorban a polarizációnak van alapvetõ hatása, amely e gyógymód felhasználója számára nem jelent semmiféle egészségi kockázatot. Ennek eredményeként született meg a lézernél lényegesen egyszerûbb, olcsóbb és emellett megfelelõen hatékony gyógyító hatású polarizált fényforrás, a. biolámpa.
A biolámpák gyógyító hatású polarizált fénye irányítottan hatol be a szövetek mélyebb szerkezetébe és ezért a hatását nem csak, mint egy felszíni hõforrás, fejti ki. A szöveteken áthaladó, és az azok által elnyelt fényenergia olyan fotokémiai (biokémiai) változásokat idéz elõ, amelyek gyógyászati szempontból nagyon jelentõsek.
A szervezetre való hatásuk szerint három fõ csoportra oszthatók fel:
Az analgetikus hatás, melyet fájdalomtompításként érzékelünk, annak köszönhetõen jön létre, hogy a fényenergia természetes hatása csökkenti az idegsejtek érzékenységét azon a helyen, ahol áthalad a polarizált fény. Erõsebb fájdalmak esetében ezen kívül ún. endogén opiátok kiválasztására is sor kerül, amelyek a polarizált fénnyel együtt természetes módon képesek megszüntetni a tulajdonképpeni betegség folyamatát és szokatlanul magas hatékonysággal csökkentik a fájdalmat.
A gyulladásgátló hatás annak köszönhetõen jön létre, hogy a polarizált fény aktiválja azokat a természetes összetevõket, amelyek részt vesznek a gyulladás megszüntetésében. Nagy jelentõsége van annak is, hogy a fénygyógyászat támogatja a vérerek kitágulását, gyorsítja az anyagcserét, és ezzel fokozódik a szervezet saját immunrendszerének a reakciója.
A biostimuláló hatás a nagyobb mennyiségû fényenergiával való ingerlés jelentõs mértékben támogatja és meggyorsítja a sejtek és a sérült szövetek megújulását és egészséges fejlõdését. Ennek alapvetõ jelentõsége van a szervezet épségének a megõrzésében. "