Mindazonáltal értem én, hogy a minél tökéletesebb térérzet a célja az 5.1 meg 7.1 meg 7.2 és a tököm tudja hányponthánynak (ettõl lassan hánynom kell, de minimum hánykolódni fogok), de ezt ezzel az analógiával a végtelenségig lehetne fokozni. Jó dolog és szeretem is ezt a filmeknél (engedve ezzel a modern kornak ), de ez akkor is mesterségesen elõállított dolog, amit zenében nem tartok szerencsésnek. Ha már film: azért az nem túl jó, hogy a technika még nem tette lehetõvé az egyszerû embernek, hogy amikor hátulról hall egy hangot, akkor hiába néz oda, csak a falat látja például, mert az van ott. Hang jön onnan, de kép csak elöl van...
És az sem igaz, hogy a sztereo felvételen minden középrõl szól, pont nem. Sõt lehet érzékelni irányokat ott is. Ha más nem, az agyad segít (már akinek van ilyen). Maradinak lehet nevezni, de zenében még mindig a sztereofónia a legjobb (nekem).