Kedves vitapartnerem Naru tett egy kijelentést, miszerint semmit sem konyítok a hifihez...azaz a magas hanghûséghez...hát lássuk csak, mennyire rozsdásodtam be..
Szóval úgy mûködik a fast fourier transzformáció, hogy a frekvencia tartomány vizsgálatakor megkeresünk egy envenlope fix triggert (ez bármelyik lehet a 4 közül: attack, decay, sustain vagy épp release) a lényeg, hogy apperiodikus hullámforma legyen és megfigyeljük az amplitúdó modulációt. Itt még belefér egy amount is.
Ha a vizsgálandó részben attenuatort tapasztalunk, delete és választunk egy másik részt mintának..
Természetesen a clippingre itt is figyelni kell hiába a digitális tartomány: ez is egyenértékû a numerikus túlcsordulással, ezért a kimenõ jel az eredeti jel maximum feletti részének negáltja lesz ugyanúgy.
Gondolom eddig minden világos. Innentõl már gyerekjáték..
Persze a hangminta vizsgálat a szokásos fülteszt nélkül túró.
A minta visszajátszása közben megkeressük a direkt teret, mert ott a legkevesebb a zavaró visszhang ellentétben a zengetési térrel. Miközben hallgatjuk a mintát, szemünkkel követjük a változó fourier-spektrumot. Ha a tesztminta hallgatása közben földhurokra gyanakszunk, megkeressük a potenciálokat és ugyanarra kötünk mindent: számítógépet, erõsítõt, montiorokat stb...
Mintavevõ esetében az egyes mintavételi idõpillanatok közt eltelt idõ reciprokával megkapjuk a helyes mintavételi frekvenciát a hangrögzítéshez. Értelem szerûen ez minél magasabb, annál élethûbb lesz a hangzás. Bár audio cd-re rögzítéskor be kell érjük a 44.1 kHz-el..
Ha a sample mentésre került, jöhet a sample dump és kész is vagyunk.