Hát ezzel a játékkal sikerült megalkotni a "hülye biztos Tomb Raidert".Igy hirtelen ennek neveztem el magamban,még ha ez a PoP sorozat tagja is.
Tehát ami a videókon látszott,hogy a velünk jövõ nõszemély mindig megment,ez tökéletesen meg is valósult.És hát szerintem túl tökéltessen...
Rendben hogy a HALO óta dívik ez a nincs energia,töltsük vissza az életet,stb... játékosbarát megvalósitás.Ezt aztán átvette jópár más is,kezdve a CoD sorozattól át ki tudja micsodáig.Na de mégis ott ha lelõnek és elbújsz,még mindig utánad jöhet az ellen,el lehet rontani úgy is hogy mégiscsak meghalsz egybõl vagy valami.Na de itt?
Mentem benne vagy másfél órát,és hát ugye meghalni nem lehet.Leesnék,de nem esek mert visszahúz,egybõl megjelenek a legközelebbi platformon,lehet menni megint újra.Semmi nehézség,semmi kihívás.Sehol az az érzés hogy koncentrálnom kellene mert minek?Nem kerülök hátrébb szinte semmivel,nem vesztek életet,nem vesztek energiát,semmi gond.A játékban majd keresgélni is kell bizonyos dolgokat.Abból volt olyan ami látszatra elérhetetlen helyen volt.Illetve elérni el lehetett,de az tuti volt hogy ha oda kiugrok akkor annyi... Na és...?Kiugrottam,felszedte ugrás közbe,leesnék,csaj visszaránt... Most ez szándékosan volt igy kitalálva?Ha igen,érdekes.Ha nem,akkor semmi sem ösztönöz arra hogy a nehezebb,de nem meghalással végzõdõ utat keressem.
Meghalni a fegyveres harcban se sikerült.Gondolom nem is lehet,max az ellenfél visszatölt magának energiát ha sokat bénázunk.
Így ennyi idõ után már az erõs unalom vett rajtam erõt,mert egyszerûen semmi kihívást nem éreztem benne.De nem azért mert én akkora játékos lennék,hanem kb olyan volt mint mikor tizenakárhány éve a Commodore64-en benyomtam játék elõtt az örökéletet,aztán úgy ment a dolog...
Amúgy kinézetre igen szép,pedig én nem szeretem ezt a rajzos stilust,de mozgásban annyira nem érzõdik,és tényleg jól néz ki.