témaindító hozzászólás: "Hali! Itt mindenki elmondhatja véleményét az MMORPG-k (Online szerepjátékok) káros hatásáról."
ahogy megláttam a topic címét, egybõl gondoltam, hogy a játékosok, és a játékot ellenzõk fognak vitatkozni. mondanom sem kell, a feltételezésem beigazolódott.
szeritnem nem csak a saját nevemben beszélek, ha elmondom, hogy nem tekintjük azon embereket függõknek, akik be merték tenni a lábukat bármely mmorpg világába, esetleg hosszabb ideje aktívan játszanak vele. hiszen ezen a fórumon is szerintem az emberek 90-95% szokott játszani játékokkal, legyen az akár multis, akár single.
én is wowoztam egy ideig. törtön kezdtem, majd idõvel áttértem hivatalosra. elõször magával ragadott az egész, hihetetlen élmény volt, rengeteg "emberrel" találkoztam, sokukkal kalandoztam, beszélgettem, és így tovább. aztán idõvel a karakterem elérte a maximális szintet, de a gyûjtögetés (tárgyak, pénz, pontok) nem szûnt meg, mondhatni ekkor kezdõtött az igazi "farmolás" csak igazából. az elsõ kiegészítõ megjelenésekor hagytam abba, mivel beleuntam, hogy ha igazán élvezni szeretném a játékot, akkor a valódin kívül még egy életet kell élnem, és szó szerint meg kell dolgoznom mindenért (még több farmolás). mert ugye ha mondjuk átlagosan napi egy órát játszom, akkor nincs megfelelõ felszerelésem a dungeonokhoz, és pvp-ben is elvernek, mint a rongyot...
a mmorpg és sima multiplayer játékokat fejlesztõ cégek szándékosan az addikcióra építenek. próbálnak minél hosszabban a gép elé kötni téged, és ezért esetenként még pénzt is kérnek. érthetõ persze, nekik is pénzbe kerül a szerver, a fejlesztés, a karbantartás, a felügyelet, az ügyfélszolgálat, és így tovább.
vannak sokan olyanok, akik hajlamosak "rákattanni" szinte bármire. és hirtelen azt veszik észre magukon az emberek, hogy: hoppá, függõ vagyok, addikcióm van.
rosszabb esetben ez fel sem tûnik nekik, csak a környezetükben élõk veszik észre a változást, és sajnos sokszor nem próbálnak ez ellen tenni, vagy csak szimplán képtelenek. és ez a fajta játékfüggõség nem különbözik a szerencsejáték függõségtõl, a kleptomániától, és a különféle szenvedélybetegségektõl sem. mert az alkoholizmus és a dohányzás is ugyanilyen, csak itt fizikai jellege is van a függõségnek, nem csak szellemi, bár ez a végeredményen nem változtat. a játékfüggõ miközben kiszakad a virtuális világból, másra sem gondol, mint hogy mit fog tenni, amint visszajut. az alkoholista pedig mikor józan, vagy nem jut piához, ugyanígy elképzeli, hogy mit fog inni, amint alkalma lesz, illetve várja a pillanatot.
a játékfüggõségnek a legnagyobb következménye, hogy az egyének kiszakadnak a társadalomból, az addig elért szocializációs eredmények megsemmisülnek, illetve így nem tudnak tovább fejlõdni. a késõbbiekben nem lesznek képesek a valós életben kapcsolatokat kialakítani, vagy csak nagyon nehezen, ami az embernél, mely társas lény, elengedhetetlen. ha valaki nem tud beilleszkedni a társadalomba, nem képes ellátni egy munkát, akkor a többiek nem fogják pátyolgatni, és eltartani.
ha kíváncsi vagy, hogy függõséged van-e valamivel kapcsolatban, vond meg magadtól egy ideig, mondjuk egy hétig, kösd le magad valami mással, és számold, hányszor gondolsz rá, milyen idõközönként. ebbõl könnyedén rájöhetsz, hogy van-e gond, vagy nincs.