(Elõre leszögezem hogy a D&D-t csak hallásból és olvasásból ismerem, így nem tudok átfogó képet alkotni róla. Ezért a másik kettõt hasonlítom össze)
Úgy gondolom, hogy a két univerzum alapjaiban is eléggé eltér, ugyanis a TES sokkal jobban hasonlít a klasszikus tolkieni fantasyra, már csak a mágiához való hozzáállásban és a különbözõ fajokban is. A Tûz és jég dalában azért sokkal misztikusabb képet kapunk az ottani mágiáról, és a másokon meg az erdõ gyermekein kívül nincs is jelen más faj az emberek mellett. Valamint azért ezek a fajok sem túl átlagosak, talán az erdõ gyermekei hasonlítanak egy kicsit a woodelfekhez. A különbözõ népek megfeleltethetõk egyes valós népeknek, Westeros például a középkori Angliát idézi.
Eltérõ az is, hogy a két történet hogyan fejti ki hatását az olvasóra. A Tûz és jég dala története sokkal inkább a fordulatokon és az intrikákon keresztül teljesedik ki, míg a TES-ben sokkal inkább a történet "érdekessége" (pl. a fura mellékküldetések), az epikusság (a karakter mindig legyõz egy bazi nagy veszélyt, ami egész Tamrielt fenyegeti) és a különbözõ területek felfedezése az, ami fenntartja az érdeklõdést. A történet annyira nem bõvelkedik a csavarokban, de erre nincs is szükség, mert teljesen más a cselekmény természete.
A világ kidolgozottsága is teljesen más. A Tûz és jég dalában néha a bõség zavara jellemzõ, mert a legutolsó kis család története is másfél oldalban van taglalva. A különbözõ népek kultúrája is szépen ki van dolgozva, de például a westerosi népek szokásai szinte száz százalékban megegyeznek, azt ugyanis a hét hite határozza meg (aminek a befolyása északra is kiterjed). A szabad nép persze más tészta, nekik elég egyedi szokásaik vannak, de kiterjedt kultúrájuk nincs. Az essosi népeket már nem határozza meg ennyire a vallás, náluk szinte városról városra változik meg a kultúra, de kirívóan nagy eltérések nincsenek, legfeljebb kisebb helyi szokások, mint pl. a qarthi nõk egyik mellének szabadon hagyása. Az essosi városokat szerintem az ókori Mezopotámiáról mintázhatta a Martinka. A dothrakik más kalap alá tartoznak, az õ kultúrájuk a népvándorlás korabeli nomád népeket idézi.
A TES sorozatban a kultúra kevésbé játszik fontos szerepet, a világ változatosságáért a különbözõ fajok jelentõsen eltérõ tulajdonságaik és nézeteik felelnek. Ami ebben az univerzumban szerintem kiemelkedõ, az az istenek ábrázolása, ugyanis a kilenc isten és a daedrák sokkal jobban ki vannak dolgozva, mint a Tûz és jég dalának bármelyik vallása. A világot itt fõleg a játékban fellelhetõ könyvekbõl lehet megismerni, amik általában egy-egy emberrõl, városról vagy háborúról szólnak. Ezekbõl megismerhetünk távoli fajokat és vidékeket, amiket egyébként nem lehet látni a játék során.
Hogyha egy végsõ összehasonlítást kellene csinálnom, akkor azt mondanám, hogy a TES világa nagyobb, de a Tûz és jég dala mélyebb. Az érdekesség elég szubjektív dolog, én például a Tûz és jég dalát érdekesebbnek találom. A Tûz és jég dala a bejövõsebb számomra, ám ha valahol, akkor Westeroson/Essoson nem élnék szívesen, akkor inkább már lennék valami kalandor, ugyanis a Tûz és jég dala rideg világában körülbelül bárki bármikor meghalhat.