Én egy ültõ helyemben 50-70 oldalt szoktam olvasni, legyen az bármilyen könyv. Annyi, ha valami tetszik, akkor gyakrabban veszem elõ, illetve jobban "sóvárgok" az olvasására.
A Sárkányok táncát két hete olvastam végig, de még nap mint nap gondolok a benne levõ történtetekre.
Volt olyan könyv, amit elkezdtem olvasni, nem jött be, és csak azért folytattam, hogy majd késõbb hátha beindul, aztán végül abbahagytam a felénél.
Van olyan könyv, amire nem érzek késztetést, hogy kézbe vegyem, de amikor olvasom egész jól elvagyok vele.
Aztán van olyan, amelyiket várom, hogy újra olvassam, és kattogok, hogy mi fog történni.
A tûz és jég dala az elõbbi kettõ keveréke. Mert vannak karakterek akiknek a fejezetei igencsak hidegen hagytak: Catelyn, Brienne, Cersei, Sansa, Samwell, Bran (Aki az 5. könyvben kezdett érdekes lenni.). Sokak meg a Vasemberek és dorniak fejezeteit utálják, amivel épp fordítva vagyok. :D
DDany viszont azt tanácsolom, ne daráld a könyvet.
Mikor én olvastam, anyám 1 könyvel folyamatosan elõrébb járt, aztán húzta az idegeimet, hogy mekkora királyságok lesznek még benne. Annyira akartam elõre fele haladni, hogy egy-két dolgon átcsusszant a figyelmem, amire csak késõbb jöttem rá, milyen klasszak.
Roose Bolton és Jaime beszélgetése, miután Vargo Hoat levágta a kezét. Nem sok fingom volt mirõl beszélnek igazán, mert egy másik karakter sorsa épp jobban érdekelt. :D