cs-n, army-n, cod-on és battlefield-en nevelkedett, általában a fiatal korosztályhoz tartozó játékos. kedvenc játékaiban hallott errõl a gammáról, és azon nyomban regisztrált, hogy bizonyíthassa, hogy az õ képességei felülmúlják mindenki másét. meg is veszi a legdrágább, vagy a legjobban kinézõ fegyvert és meglepõdve tapasztalja, hogy vannak nála jobbak, de ezt nem hajlandó beismerni. ezután, mivel az elsõ 10 meccsben a lista legalján végez, minden egyes halálakor vadul noobozni és csiterezni kezd.
az örök taktikus:
példaképe sam fisher, és minden játékban, amivel játszik, az õ képességeit igyekszik lemásolni. fegyvert nem vesz, nem is vált, egy tárral képes lejátszani egy kört. takarékoskodik, biztosra megy. fülessel játszik, teljes sötétségben, és a legkisebb zörejre is azonnal a legközelebbi fedezék felé vonul. éberen figyeli a spawn pontokról elinduló embereket, és kiválasztja azt az egyet, amelyik a legjobban leszakad a csapatból, és azt saját prédájának tekinti. általában pont ez okozza a vesztét, mivel ezzel az akcióval magára vonja a többi player figyelmét, majd fülét-farkát behúzva elmenekül(ne).
a rambo:
mindenféle taktikusságot és ésszerûséget nélkülözve folyamatosan rongyol befelé, általában olyan fegyvert választ, amiben jó sok golyó van, hogy minél kevesebbszer kelljen tárat cserélni. ha egy módja van rá, akkor rögtön kettõt is vesz. értelmes eredményt soha nem képes elérni, csak hátráltatja a csapattársait. mindezek ellenére, egy-egy húzósabbnak kinézõ ellenséges haderõ láttán egy idõre félrevonul, és a legjobb érzékkel, mindig pont úgy tud beállni a játékosok mellé/mögé, hogy azok ne tudjanak elfutni egy esetleges gránát elõl.
a gazdag:
szerencsétlen tizenéves abba a fals hitbe ringatja magát, hogy mivel az eddigi ingyenes játékaiban mindig õ lehetett a sztár, ha költött rá, itt sem lehet másként. ezért apucihoz és anyucihoz fordul, akik szívesen áldoznak az õ kincsüknek az új játékára, hisz annyira szeretné. miután egy évre elegendõ pénzt váltott be nexoncash-re, és mindenbõl vett egy egy hónapos fegyvert, teljes felszerelésben, általában napszemüveggel és nagyobb hátizsákkal felszerelkezve indul el. ezekkel együtt magához vesz egy rakétavetõt is, egy kisebb hatásfokú, de annál nagyobb tárkapacitású mesterlövészpuskát, illetve egy shotgunt, majd amikor elejti elsõ áldozatát, már meghalt 20-szor.
a modder:
mivel a számítógépe is a szivárvány összes lehetséges színében villog másodpercenként kétszázszor, illetve a folyékony nitrogénnel hûtött processzorát naponta leteszteli a doom 1-el, ezért a játékon belül is minden létezõ módosítást rápakol az alap fegyverére, de érdekes módon, sosem elég jó neki. vagy a tár túl nagy, vagy a sebzése túl kicsi, vagy zavarja az életerõ-mutató. tovább próbálkozik, majd rájön, hogy ez nem neki való, és kezd egy új karaktert.
az igazságosztó:
saját maga nem rendelkezik semmiféle különlegességgel, teljesen átlagos player, ám ha úgy véli, hogy igazságtalanul bántak vele, képes az egész szobát is reportolni, illetve mindenkit ki akar bannolni, aki lelövi.
a mesterlövész:
kedvenc filmjei közé tartozik a "mesterlövész" és minden hasonló nevû más alkotás. már gyerekkorában is lövöldözött a fatertól kapott légpuskával az erkélyrõl, igaz, akkor még csak galambokra, de néha megpróbálkozott egy-egy gesztenyével is. a játékban minden létezõ magaslati helyre felmászik, és onnan lövöldöz. amikor félrelõ, akkor üvöltve írja a csetbe, hogy cheater.
az árokásó:
kedvenc idõtöltése a zetor vezetése mellett a krumpliültetés, ezért a játékban is igyekszik ehhez tartani magát. minden létezõ sarkot jól megnéz, majd az ideális hely kiválasztása után, a guggolás gomb cellux-al való leragasztásával vár. legjobb taktikája, hogy mindenkit hátbalõ.
fejlettebb változata már képes arra, hogy egy-egy kudarc után átvonuljon egy másik sarokba.
a noob:
kedvenc idõtöltése a fraglista tetején álló emberek kritizálása és lecsíterezése. sohasem zavarja, ha a csapata miatta veszít, hisz õ mindenki felett áll. az sem hozza különösebben lázba, ha egyetlen pontot sem szerez egy meccs alatt. õ az isten, még akkor is, ha közvetlen közelrõl lövik le. mindezek ellenére állandóan klánt keres, és azonnal a legjobbak közé akar belépni.
a progamer:
állítása szerint számtalan versenyen ért el elsõ helyezést különbözõ játékokban, és a csetben elõszeretettel használja a pwned, az ownage és a fuck bitch fuck fuck szavakat. rendszerint az átlagon felül teljesít, és mérhetetlenül lenéz mindenki mást, aki nem hajlandó õt követni. szándékában áll minden létezõ online és offline versenyre nevezni, és a játékban ha akár egy klánmeccset is veszít, feloszlatja azt, majd kezd egy újat.
a fanatikus:
élete a combat arms, csak és kizárólag ezzel tölti az idejét. beregisztrál az összes külföldi és hazai fórumra és aktívan kinyilatkoztatja a véleményét, még akkor is, ha õ maga is tudja, hogy ferdít. amikor éppen nem informálódik, akkor játszik. a tájékozottsága miatt általában jobb játékos az átlagnál, mégis képes berohanni 3 ellenséges player közé, mert õ a jobb. minden pályát pixelrõl-pixelre kielemez, de ezt az információt csak részben tudja feldolgozni, ezért mindig a lehetõ legnyíltabb terület felé veszi az irányt.
a programozó:
noha még soha nem játszott semmiféle játékkal, hisz élete a programozás, amolyan igazi otthonülõs fajta. a haverjai unszolására kezd el játszani, és mivel tetszik neki a grafikája és a komplexitása, hamar pénzt is fektet bele. ám hamar rájön, hogy õ ennél jobbat is tud írni, fogja a haverjait és egy új ememo efpées fejlesztésébe kezd.
a szerencsés:
saját elmondása szerint csak poénból játszik, ezért nem is költ a játékra, sõt, még a játékpénzt sem költi el. amikor szintet lép, és megkapja az érte járó pénzösszeget, azt hiszi, hogy ajándékba kapta. hiányzik az eszköztárából a célzás, a taktika és a csapatmunka képessége. minden egyes lövése fejes, de ha a kezdõhelyén elé kerülsz, akkor sem veszi észre a különbséget személyed és a csapattársai között.
az igazi játékos:
mérlegeli az erõviszonyokat az elsõ pár körben, és igyekszik az adott csapat ellen egy olyan taktikát kidolgozni, amivel sarokba lehet õket szorítani. hamar csatlakoznak hozzá a bajtársai, és ezzel behozhatatlan elõnyre tesznek szert. jó csapatjátékos, és általában egy, maximum két fegyvert használ, de azt állandóan. nem kísérletezik, biztosra megy. másik alfaja, egy neccesebb helyzetben átveszi az almighty god szerepét, és kinevezi magát parancsnoknak, amikor is egy sarokba bújva osztja az észt, hogy ki mit csináljon. ennél a fajtánál az sem ritka, hogy a fanatikushoz hasonlóan, az egész életét a játék elõtt tölti.
a gyüjtõ:
amíg van pénze, minden neki tetszõ fegyvert kipróbál 1 napra, ám amikor elfogy, akkor a hiányzó darabokat a pályán szedi össze. a játék igazából nem is érdekli, csak a fegyverek megszerzésével járó trófeák érdeklik.
a vezetõ:
hamar rátalál az oldalon lévõ klánranglistára, majd konstatálja, hogy neki is kell egy ilyen. elkezdi meghívni a játékba a 200 fõs msn listáján szereplõ összes embert, és klánt alapít a közülük regisztráló 10-bõl. a klánjának frappáns nevet választ, általában a nickje az elsõ szótag a klán nevében. a játék mindaddig mûködik, amíg el nem kezdi számon kérni a barátain, hogy miért kapnak ki rendszeresen. mindig más a hibás, õ maga sohasem. a morál javítása érdekében mindenkit meghív egy egy zacskó gumicukorra, de megszabja, hogy mindenki csak egyet vehet. a matek korrepetálás utáni szünetekben mindig megbeszélik a következõ stratégiát, de az valakinek a hibájából soha nem sikerül tartani. egy idõ után megunják, és egymást lövöldözik egy jelszóval védett szobában, majd szépen lassan mindenki otthagyja a játékot.
a nyúl:
kedvenc fegyvere a shotgun, és elõszeretettel nyomogatja a space gombot. a tapasztalatlanabb játékosok nem tudnak vele mit kezdeni. de, ha szembekerül egy tapasztaltabb játékossal, és nem tudja eltalálni, vagy éppenséggel beleugrik a golyók útjába, autoaim-et kiáltozva elhagyja a játékot.