Az asszony Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy õsz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában. Azért is kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél.
Az öreg néha átment az erdõn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent olykor az asztalukra.
Hát azon a napon is a városból jött meg az öreg.
- Legeltesd meg a szürkét - mondotta az unokájának -, nem evett szegény reggel óta semmit.
Így indult ki Gergõ a lóval az erdõbe. Útközben, ahogy elment az uraság háza mellett, a kis Éva kibújt a kertajtón, és könyörgött neki:
- Derdõ, Derdõ, hadd menjek veled!
Gergõ nem merte azt mondani a kisasszonynak, hogy maradjon odahaza. Leszállt a lóról, és vezette Évát, amerre az kívánt menni. Éva arra kívánt menni, amerre a pillangók. A pillangók befelé röpültek az erdõnek, hát õk is arra futottak. Végre, hogy a patakot meglátták, Gergõ fure bocsátotta a lovat. Így kerültek õk az erdei patakba és a patakból a galagonyabokor mögé.
Lapulnak. Reszketnek a töröktõl.
És a félelmük nem árnyéktól való. Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas, fehér török süveg meg egy barna lófej jelenik meg a fák alatt.
A török ide-oda forgatja a fejét. Ránéz a szürkére. A maga sötét pej kis lovát kantáron vezeti.
Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg. A fél szeme be van kötve fehér kendõvel. A másik szeme immáron a fa mellé kötött szürkét vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán.
De azért eloldja.
Jobban tetszene neki a gyerek, akit a lovon látott. A gyerek jobban kél, mint a ló. A konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek nincsen sehol.
A török megnézi egynéhány fának a hátát, és felvizsgálódik a lombokra is.
Azután magyar szóval kiált:
- Hol vagy, fiúcska? Gyere elõ, kis pajtás! Fügét adok! Gyere csak elõ!
A gyerek nem jelentkezik.
- Gyere elõ, te! Ne félj, nem bántalak! Nem jössz? Ha nem jössz, elviszem a lovadat!
És csakugyan összefogja egy kézbe a két ló vezetékét, és viszi magával el a fák között.
A két gyerek némán és sápadtan hallgatta eddig a törököt. A fügekínálás nem oldotta fel õket a rémület dermedtségébõl. Sokkal többször hallották otthon a `vigyen el a török` szidást meg a hajmeresztõ török meséket, hogysem akármiféle édesgetésre elõbátorodtak volna. Hanem mikor azt mondta a török, hogy elviszi a szürkét, a Gergõ gyerek megmozdult. Ránézett Évicára, mintha tõle várna tanácsot, s olyan arccal nézett rá, mint akinek tüske szúrja a talpát.
A szürkét viszik! Mit szólnak otthon, ha õ a szürke nélkül tér vissza?
A kis Éva mindezekre a gondolatokra nem felelt. Holtszínnel kucorgott mellette. Nagy, kék szeme megnedvesült a rémülettõl.
Azonban a szürke ment. Gergõ hallotta a lépéseit. Nagy, lomha lépései vannak a szürkének. A száraz haraszt egyenletesen csörög a lába alatt. Hát viszi a török, csakugyan viszi!
- A szürke... - hebegi Gergõ síróra torzult szájjal.
És fölemeli a fejét.
Megy a szürke, megy. Csörög az erdei haraszt a lába alatt.
De most már elfeledkezik Gergõ az egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon a szürkének.
- Bácsi - kiáltja reszketve -, török bácsi!
A török megáll, és elvigyorodik.
Jaj de csúnya ember! Úgy vigyorog, mintha harapni akarna!
- Bácsi, a szürke - rebegi sírva Gergõ -, a szürke a miénk...
És megáll vagy húszlépésnyire.
- Gyere hát, ha a tietek - feleli a török -, nesze.
[A fenti szöveg: Gárdonyi Géza: Egri csillagok - Elsõ rész - "Hol terem a magyar vitéz?" - 2. oldala]
Terjedelem: 1 gépelt (könyv) oldal
Szóköz nélkül: 2912 karakter
Szóközzel: 3524 karakter
Saints Row 2:
=============
platform_PC_US.le_strings: 8951
static_US.le_strings: 455837
voice_script_US.le_strings: 196980
====================================
661768 karakter - azaz: 187,8 oldal!
Az elmúlt 10 év alatt sosem csináltam ilyet, és most meglepõdtem...