Ez az "önmagam adom" kifejezés nem túl találó. Az ember egy komplex személyiség. Kicsit mindenki skizofrén.
Nem nagyon tudsz 100%-ig önmagad lenne szinte soha, mert ahogy szokták mondani, ilyen esetben az utca tele lenne terhes nõkkel és halottakkal. Nagy igazság.
Minden társaságba más és más amit és amennyit mutat magából az ember. Hol jobban megnyílik, hol bezárkózik, és az is lehet, hogy szinte megtagadja önmagát, csak azért, hogy befogadják.
Ezért is jó az Internet. Itt a fórumokon, chateken sokkal jobban megnyílnak az emberek és az igazibb énjüket mutatják. Persze kivételek vannak. Néhányan képesek szerepeket játszani, vagy visszaélni az anonimitással, rájuk ruházott/szerzett "netes" hatalommal.
Õszintén?
Minél "öregebb" leszek, annál inkább mindenhol önmagam adom. Régebben még érdekelt a beilleszkedés a másoknak való megfelelés, de már egyre inkább leszarom. Ez talán a felnõtt kor egy áldása.
Saját lábon, saját szakállra, saját felelõsségre tenni vagy nem tenni dolgokat. Nem másért, magunkért... sokkal jobb, mint gyerekként minden balfaxnak bólogatni... szülõk utópiáinak megfelelni, etc.
Ja, ha õszintén... utálom az emo fiúkat, mert szégyent hoznak férfi társaikra, az élõsködõ tudjátok milyen nemzetiséget pedig 100x jobban utálom.
Szeretem viszont a netes közösségek nagy részét, mert néha egész komoly intelligencia verõdik össze és mint tudjuk, okosok között a hülye és 3x jobban teljesít.