"Felszólítom, ne támogassa a bioüzemanyagok arányának 10 százalékra növelésére vonatkozó célkitûzést, s minden lehetséges esetben éljen vétójogával annak érdekében, hogy az EU-n belül megakadályozza az elõterjesztés kötelezõ érvényû végrehajtását - írta az EU-tagállamok állam- és kormányfõinek a márciusi uniós energiacsúcs idején a Föld Barátai nevû civilszervezet-csoport, amelynek a Magyar Természetvédõk Szövetsége is tagja. A levél számos érvet sorakoztat fel amellett, hogy a bioüzemanyagok nemcsak az éghajlat alakulását és az esõerdõket veszélyeztetik, de végzetes bajokat zúdíthatnak az élelmiszer-biztonságra, az emberi jogok ügyére, a földtulajdonviszonyokra s a biodiverzitás kényes egyensúlyára is.
Ám a szenvedélyes tiltakozás nem tántorította el a brüsszeli döntéshozókat. Az Európai Bizottság szerint a bioüzemanyagok arányának növelése mellett szól, hogy ezzel lazítani lehet a kõolajimport-függõséget, leépíthetõk a fölös agrárkészletek, megmûvelhetõk a kihasználatlan földterületek, s végül, de nem utolsósorban megállítható a felmelegedésért felelõs szén-dioxid-kibocsátás. Ez utóbbi állítást különösen vitatják szakértõi körökben. Rámutatnak, hogy míg a tiszta bioüzemanyag-felhasználás 17 százalékkal fogná vissza az üvegházhatású gázok kibocsátását, az 5,75 százalékos etanol-benzin keverékkel mindössze 1 százalékos csökkentés érhetõ el. Egy másik, 2002-es tanulmány arra a megállapításra jut, hogy ha az EU-ban mûvelés alól kivont összes területet - mintegy 5,6 millió hektárt - bevetnék a legmagasabb hozamú energianövényekkel, mindössze 0,3 százalékkal csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás, elpusztulna viszont sok madár- és rovarfaj, amelyek egyedül e területeknek köszönhetik túlélésüket.
De aggódik az élelmiszeripar is. A brit-holland Unilever óriáscég egyik vezetõje, Günther Buck arra figyelmeztette az uniós honatyákat, hogy az energianövények termesztése elveszi a földterületeket az élelmiszer-alapanyagoktól. "Húsz év múlva - fejtegette - 50 százalékkal kell növelni az élelmiszer-termelést a Föld szaporodó lakosságának táplálásához. A mezõgazdaság intenzifikálása nélkül további 2,5 milliárd hektár földterületre lesz szükség, ennek kétharmada jelenleg erdõ, s mindebbe a bioipar még nincs bekalkulálva." Mások az élelmiszerárak megugrása miatt aggódnak. Felemlítik, hogy az elmúlt hat évben megkétszerezõdött az olajos magvak ára, az USA-ban a bioetanol iránti kereslet tíz év óta a legmagasabb szintre verte fel a kukoricaárakat, a készleteket pedig vészesen leapasztotta. Mindezt az magyarázza, hogy az Egyesült Államok már átvette az évente mintegy 16 milliárd liter bioetanolt termelõ Brazíliától a világelsõséget, az amerikai kukoricatermelés közel 20 százalékát fordítják e bionafta elõállítására.
Hollandiában viszont az Indonéziából nagy mennyiségben importált pálmaolaj okozott botrányt. Kipattant ugyanis, hogy a hágai kormány által szubvencionált biodízel-termeléshez szükséges pálmaolaj szállításához hatalmas területeket hasítanak ki az esõerdõkbõl, sõt úgy csinálnak helyet a pálmaültetvényeknek, hogy felégetik-lecsapolják a szén-dioxidot megkötõ tõzeges területeket. Mindennek következményeként Indonézia - az USA és Kína után - ma évi 2 milliárd tonnával (a globális emisszió 8 százaléka) a Föld harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójává vált.
Mindezek ellenére az uniós országok vezetõinek nyilatkozataiból úgy tûnik, a bioüzemanyagok elõnyei nagyobb súllyal esnek a latba, mint a hátrányai, és szerintük idõvel orvosolhatók a problémák."
Nos az élelmiszeráremelkedések valóban világviszonylatban bekövetkeztek...