A Tour az egyéni gyõzelem ellenére is csapatverseny, amelyben döntõ lehet a kidolgozott taktika. Hiába erõs egy versenyzõ, a csapata segítsége nélkül nem nyerhet az összetettben. A Tour gyõztesei leggyakrabban a hegyeket is jól bíró univerzális versenyzõk vagy a kifejezetten hegyimenõk közül kerültek ki. A nehéz hegyi szakaszokon lehet olyan elõnyt szerezni, amit a riválisok a sík szakaszokon már nem tudnak behozni. A sárga trikóért folyó versenyben ezért kulcsfontosságú, hány segítõje marad valakinek a hegyeken, mert mögöttük haladva erõt spórolhat, illetve az esetleges támadásokat is visszaverhetik. Akinek nem marad segítõje, az teljesen magára van utalva, az ellenfelek csapatai nagyon könnyen kifáraszthatják és leszakíthatják. A megszerzett elõnyt a sík szakaszokon már könnyebb megtartani, hiszen a kerékpárversenyeken a beérkezésnél nem kap minden versenyzõ külön idõt, csak azok, akiknél megszakad a sor. Így elõfordulhat, hogy a teljes mezõny egy sorban halad át a célvonalon, az utolsók esetleg percekkel az elsõk után, mégis azonos idõt kapnak.
Az összetett gyõzelemért folyó küzdelemben nagyon fontos az egyéni idõfutam, mert ott mindenki külön idõt kap, ráadásul a csapat segítsége nélkül mennek a versenyzõk. Míg a mezõnyben haladva az összetettben élen állónak elég, ha csak "teszi a kereket" a vetélytársak mögött, addig az idõfutamon komoly különbségeket lehet összeszedni. Nehezítheti az idõfutamot, ha a szakaszt emelkedõk és kanyarok tarkítják, ilyenkor nem lehet egyenletes tempót menni, folyton fékezni és újra gyorsítani kell, ami rengeteg energiát emészt fel.
A sárga trikós csapatának a feladata, hogy a megszerzett trikót a következõ szakaszon vagy szakaszokon védje. Ez azt jelenti, hogy figyelniük kell a szökéseket és a támadásokat, nehogy valaki akkora elõnyre tehessen szert, amivel átveheti a vezetést. Azokon a versenyeken, ahol akár a részhajrákban, akár a szakaszok végén idõjóváírások is vannak, szintén figyelnie kell a csapatnak, mert így egy nagyobb elõnyt is be lehet hozni apránként csökkentve a különbségeket. Így tehát rendszerint a sárga trikós csapata halad a mezõny élén, elöl a segítõk, mögöttük a szélárnyékban pihenve a csapatkapitány, ami azért is hasznos, mert így kimarad a mezõnyben elég gyakori bukásokból.
Szökések [szerkesztés]
A mezõnybõl kiszakadó és pár perces elõnyt összegyûjtõ versenyzõk a szökevények. Ha nem éri utol õket a mezõny, akkor "hazaérnek", tehát csökkentik a hátrányukat az összetettben. A jó szökésben olyan versenyzõk vannak, akik a trikóviselõk pozícióját nem veszélyeztetik, ezért egyik csapatnak sem érdeke utolérni õket. Vannak magányos szökések, ezek nagyon fárasztó akciók, de a kamerák hosszasan mutatják a versenyzõt, ami a szponzor szempontjából is hasznos. A kisebb szökevénycsoportok általában váltott vezetéssel haladnak, amivel egyenletesen nagy sebességet tudnak tartani és megnövelik az esélyüket a hazaérésre. Természetesen a mezõny mindig gyorsabb a szökevényeknél, tehát ha nem érdekük a szökést elengedni, akkor az senkinek sem sikerülhet. A hosszú sikeres szökések általában a Tour harmadik hetére jellemzõek, amikor a hegyeken már eldõlt a trikók sorsa és a mezõny is fáradt a szökevények üldözéséhez. Ilyenkor az összetettben 1-2 órás hátránnyal álló versenyzõk a mezõny elõtt gyakran 10-12 perc különbséggel is célba érhetnek, nagy dicsõséget szerezve akár azoknak a kisebb csapatoknak is, amelyeknek egy idõfutamon vagy egy hegyi szakaszon semmi esélyük sem lenne.
A szökevények üldözése mindig annak a csapatnak a feladata, amelyik pozícióját veszélyeztetik. Ha például hegyen mennek el, akkor a pöttyös trikós csapata fog küzdeni a pontokért, sík szakaszokon a sprinterek csapatai dolgoznak azon, hogy mezõnyhajrával érjen véget a szakasz. Ha a csapatok egymásra várnak, ahelyett, hogy összefognának, a szökevények meglephetik õket. Erre volt példa a 2006-os Tour, amikor a 13. szakaszon a sárga trikós Floyd Landis és csapata alábecsülte Óscar Pereiro Siot, aki élt a lehetõséggel és behozta félórás lemaradását. Az akció megérte a sok munkát, Pereiro Sio végül a második helyen végzett, ám Landis kizárásával utólag övé lett a sárga trikó.
Pontok [szerkesztés]
A hegyi és a sprintversenyben nem idõket, hanem pontokat vesznek alapul, amelyeket a részhajrákban és a szakaszok végén lehet megszerezni. A pöttyös trikó megszerzéséhez néha elég egyetlen hosszú szökés a királyetapon, ahol annyi pontot lehet gyûjteni, amennyit a kisebb emelkedõkön már nem lehet behozni. Ha valaki nem ennyire erõs, úgy is megnyerheti a trikót, ha egyetlen hegyen sem végez az élen, de mindenhol gyûjt pontokat és az elõnyét apránként építi ki. A zöld trikó ettõl annyiban különbözik, hogy ott a célban jóval több pontot lehet szerezni mint a részhajrákban, így aki ott nincs elöl, annak nem sok esélye marad. Fõleg azok a sprinterek esélyesek, akik kibírják a kisebb hegyeket és a közepesen nehéz szakaszok hajrájában is tudnak pontokat szerezni. A sík szakaszok befutóinál a sprinter helyezése nagyban függ attól, hogy a csapata hogyan tudja felvezetni neki a hajrát, mennyire tudják bezárni az ellenfeleket, szabad utat biztosítva a saját emberüknek.